Hát megvan, kihirdették! Január elsején lépett életbe az a törvénymódosítás, ami véget vet négy év vadkapitalizmusának a gyógyszerészetben. Talán még nincs késő! Talán még vissza lehet tuszkolni a szellemet (vagy legalább egy részét?) a palackba.

Látszik a jó szándék, még ha maradt is szakmailag vitatható részlet a szabályozásban. Most már csak az a kérdés, hogy a végrehajtásban és az ellenőrzésben lesz-e következetesség? Mert ez a törvény csak akkor hat majd igazán, ha a benne foglaltakat végrehajtják és az ellenőrzésre jogosultak – jogkörükben és feltételeikben – megerősödnek és következetesen járnak el. Mert azok, akik ellenezték a változást, mindent meg fognak mozgatni, hogy kiskapukat keressenek. Kiskapukat fognak keresni a marketing-szabályozásban, a személyi jogos gyógyszerész menedzsment-kötelességeinek érvényesítésében, a tulajdonosi előírások végrehajtásában és még sok minden másban.

Nagy reménykedéssel várjuk a kamarai törvény megváltoztatását is, hiszen a szakmai erkölcs megújításának és megtartásának a kötelező tagság és az ezzel járó etikai egység lehet az alapja. A Magyar Gyógyszerészi Kamara vezetősége eddig is jó együttműködésre törekedett a jogalkotóval és ezután is az összhangot keresi az egészségpolitika irányítóival. A szakma és a politika közötti híd felépítésének remélhetően meg is lesz az eredménye és a gyógyszertár ismét egészségügyi intézmény jelleget ölthet ott is, ahol ez korábban már-már kérdésessé vált!

A dolog tulajdonképpen rendben ment. A változtatás ígérete benne volt a választási programban. Ebből kormányprogram lett, majd mostanra törvény. Így kell ezt csinálni, hiszen „az ígéret szép szó, ha megtartják úgy jó!”

Megtartották, köszönjük!