Európa most minket néz – mondta dr. Hankó Zoltán kamarai elnök, akivel a Köztestületi Napok végeztével beszélgettünk.

 – A három napos rendezvényük befejeztével minden bizonnyal célszerű értékelni a történteket. Kezdjük talán a szakmai tartalommal!

– Az idei rendezvényünk is gazdag szakmai programmal várta a kollégákat.  Péntek délután a „Hozza vagy viszi a Mikulás?”  című, immár hagyományos program keretei között tájékoztató hangzott el a 2015. évi adózási változásokról, ezen belül is hangsúlyosan a cafetéria változásairól, ami a gyógyszertárakat többféleképpen is érinti. Számomra is izgalmas volt a KIVA és a társasági adó összevetése két különböző előadó interpretálásában, annak ellenére, hogy mindkét előadó álláspontját korábban már ismertem. Az előadások és az azokat követő vita inspirált arra, hogy már a helyszínen felvessem: jó lenne, ha létrejönne egy könyvelőkből és könyvvizsgálókból álló csapat, amelyik nemcsak a kamara vezetőinek érdekvédelmi munkájához nyújtana segítséget, például az adózással és számvitellel kapcsolatos szabályozás értelmezéséhez és szükségesnek vélt korrekciókról, hanem segíthetne a legjobb gyógyszertár-könyvelési gyakorlat kialakításában is. A jelenlévő négy szakember azonnal jelezte a részvételi szándékát, de jónak tartanám, ha mások is csatlakoznának ehhez a munkához. Nem kell más hozzá, csak egy pár soros levél, a kamarába vagy hozzám.

A MOL és az MKB Biztosító képviselőit azért hívtuk, hogy tájékoztassanak a velünk kötött szerződések állásáról, és felmérjük, hogy a gyógyszerészek hogyan viszonyulnak ezekhez a kezdeményezésekhez. Hasonló volt a szándékunk a napelem kollektor szövetség elnökének a meghívásával is. A kezdeményezésünk bejött: sokan voltak kíváncsiak az előadásokra és a fórumbeszélgetések is arról győztek meg, hogy érdemes a megkezdett munkát folytatni. Így hát hamarosan elkészítünk egy olyan tájékoztatót, amely a péntek délután végigbeszélt témákban nyújthat segítséget a költségracionális gyógyszertár-működtetéshez.

A szombat délutáni programban a kamarai bizottságok vezetői számoltak be az általuk végzett munka egy-egy szeletéről. Ez is tanulságos program volt. A kiválasztott témák – így az oktatási reform, a gyógyszertár-működtetés gazdasági aspektusai, az új FoNo, a gyógyszerészi gondozás és a szervezetfejlesztés – egyaránt aktuálisak, a kapott visszajelzések pedig a kamarai álláspont kialakításához nélkülözhetetlenek.

 – A Kamara létrejöttének 20., illetve 25. évfordulója a szokásos programpontok mellett más programokkal is szolgált…

 – Így van. A kamarai rendezvényekre jellemző hagyományos programok mellett a mostani Köztestületi Napok központi feladata volt a jubileum méltó megünneplése. És bár az ilyen események szervezéséhez és a protokollhoz kevésbé értek, úgy éreztem, és a visszajelzések is azt igazolják, hogy méltó volt az ünnep a negyedszázados jubileumhoz. Csupán néhány kiragadott momentumra utalnék.

Bayer István professzor úr köszöntésével nemcsak az ő munkásságát ismerhettük el, hanem rajta keresztül mindazok előtt fejet hajthattunk, akik az államosítást követő nehéz évtizedekben tartották a lelket a gyógyszerészekben. Hasonlóan gondolkodom a korábbi kamarai vezetők kitüntetése kapcsán: nemcsak nekik mondtunk köszönetet, hanem rajtuk keresztül mindazoknak, akik az elmúlt negyedszázadban szívükön viselték a szakma és a kamara ügyeit.

Örülök, hogy velünk voltak a társkamarák delegáltjai, akikkel sok közös feladatunk volt és lesz. Örülök annak is, hogy a gyógyszerészet területén működő szakmai és érdekvédelmi szervezetek közül a Magyar Gyógyszerésztudományi Társaság és a Gyógyszer-nagykereskedők Országos Szövetsége is elfogadta a meghívásunkat.

Munkánk elismerését jelenti, hogy a kormány képviseletében eljött Balog Zoltán miniszter úr és beszédet is mondott a rendezvényünkön. Az örökké kétkedőknek üzenem, olvassák el miniszter úr beszédét. Ami pedig a részvételét illeti, tudom, hogy milyen kötelezettségei voltak azokban a napokban, és tudom azt is, hogy többször is azért kellett átszervezni a programjait, hogy közöttünk lehessen.

A legnagyobb meglepetést azonban külföldi vendégeink szerezték. Azt tudtuk eddig is, hogy sokan figyelik a magyarországi változásokat. Idén tavasszal történt például, hogy az észt kormány a magyar kormánytól kérte el a patikapiaci szabályozást, mert megelégelték a liberalizált gyógyszerellátást. Azt is tudtuk, hogy több ország gyógyszerészei szurkolnak nekünk, hogy sikerüljön a modellváltás. A lengyel kamara vezetői például idén nyáron kérték el a jogszabályainkat, majd a hivataligazgató urat meghívták egy előadásra is, ahol beszámolt a tapasztalatainkról. Azt azonban nem tudtam, hogy egy felmérés szerint például a csehországi gyógyszerészek kétharmada, a szomszédos Szlovákia gyógyszerészeinek pedig közel nyolcvan százaléka szeretné, ha a magyar modellt náluk is bevezetnék. Volt olyan külföldi vendégünk, aki elmondta, hogy ami nálunk történik, az nekik követendő példa, sőt nemcsak a konkrét intézkedésekre, hanem azok ütemezésére is kíváncsi, mert a remélt átalakulásuk alatt is biztosítani kell a rendszer folyamatos működését. És volt olyan vendégünk is, aki arról beszélt, hogy nemcsak a gyógyszerészeknek, hanem a betegeknek is az ad reményt, ami nálunk történik.  Az, hogy a magyar példát Európa sok országában követendőnek tartják, nagy felhajtóerőt jelenthet a következő időszakban. Európa most minket néz.

 – A rendezvény előtt minden bizonnyal célokat tűztek ki maguk elé. Véleménye szerint sikerült elérni ezeket?

 – Talán igen. A jubileum megünneplése jól sikerült. A péntek délutáni és a szombat délutáni műhelymunkát már említettem. Biztos vagyok abban, hogy az ott meghatározott irányban tovább kell mennünk. Az OTH tiszti főgyógyszerészével folytatott fórumon többféle együttműködésről sikerült megállapodnunk. Az elmúlt évek hasonló fórumait figyelembe véve a mostani volt a legkonstruktívabb.  És eredményes munkát végzett a küldöttközgyűlés is. Annak ellenére, hogy vasárnap délelőtt tartottuk, megint ötven százalék feletti részvételi arány volt. Elfogadtuk a 2015-ös költségvetést, és az is örömöt jelent, hogy ellenszavazat nélkül, az én tartózkodásommal fogadta el a küldöttközgyűlés az elmúlt félév munkájáról szóló beszámolót is. A beszámolóban is jeleztem, további munkát igényel a Kamara önkormányzati feladatainak számbavétele. A Kamara ugyanis nemcsak érdekvédelmi szervezet, hanem a gyógyszerészek törvényben felhatalmazott szakmai önkormányzata – ehhez viszont tovább kell építenünk szervezeteinket, bizottságainkat, ahogy az az elmúlt három nap alapján is világossá vált.

 – Milyennek ítélték a résztvevők az esemény rendezését?

 – Ez minden rendezvény után izgalmas kérdés. Mindig vannak, így most is voltak, akik túl nagynak tartották a regisztrációs díjat és az egyéb költségeket. Egy kedves nyugdíjas kolléganő néhány nappal a rendezvény után felhívott és elmondta, sok társával együtt szívesen részt vett volna programjainkon, de anyagilag nem engedhette meg magának. Hasonló jelzéseket kaptam fiataloktól is. A jövőben meg kell oldanunk, hogy a nyugdíjasok és a fiatalok is nagyobb számban vehessenek részt.

Voltak, akik szerint olyan sűrű volt a program, hogy alig maradt idő beszélgetni. A jövőben ezt is figyelembe kell venni. Ugyanakkor pozitív visszajelzést kaptam azért, hogy mindhárom napon tartani tudtuk az időkeretet. És elismerést kaptunk azért is, hogy ismét megszerveztük a képzőművész és fotóművész gyógyszerészek kiállítását. Az észrevételek között külön kell említenem tiszteletbeli elnök úr nagy nyilvánosság előtt felvetett javaslatát, hogy ezentúl a köztestületi napokat „Gyógyszerész Köztestületi Napok” elnevezéssel szervezzük.

Összességében tehát elmondhatjuk, méltó módon ünnepeltük a 25 éves évfordulót. Ezért külön köszönet illeti munkatársaimat – elsősorban tiszteletbeli elnök urat, főtitkár urat, hivataligazgató urat és az alelnököket –, valamint a Galenus Kft. vezetőjét és munkatársait.

 B. Zs.

vissza