1919. június 20-án halt meg Csontváry Kosztka Tivadar, „a Napút festője”. A magyar festészet történetének egyik legkülönlegesebb, legeredetibb alkotója pályáját gyógyszerészként kezdte.

Tiszalökön és Léván volt gyakornok, majd 1876-ban a Budapesti Tudományegyetemen szerzett gyógyszerészi oklevelet. Pályáját Iglón kezdte, majd 1884-től tíz évig volt a Nógrád megyei Gács gyógyszertárának a tulajdonosa.

41 éves volt, amikor elkezdett rendszeresen festeni tanulni, amit önéletrajza szerint égi sugallatra tett. Pilinszky János így erről: "A patikus Csontváry egy napon égi szózatot hall, mely arra jelöli ki őt, hogy Rafaelnél különb képeket alkosson, s ezáltal magasabb tettre hívja az emberiséget! (...) Ettől kezdve a festészet lesz mindene (...) Tíz év gigászi gigász erőfeszítése után úgy érzi: teljesítette küldetését. Párizsban és Pesten kiállítást rendez, s nem akarja tudomásul venni, hogy a várt siker elmarad: a próféta szava pusztába vész. "

A festőgéniusz nem tartozott egyetlen korabeli irányzathoz sem, zsenialitását csak halála után évtizedekkel kezdték felismerni. Csontváry tudatában volt annak, hogy amit létrehoz, az egyszerre magyar és univerzális, utánozhatatlan és az egyedülálló.