Magyar Nemzet - 2014. 04. 08. (6. oldal)

Szem előtt a betegbiztonság

Megújulnak a rehabilitációs intézmények, a járóbeteg-szakellátás, az onkológiai centrumok

SZALAI LAURA

Fontosnak tartjuk, hogy a beteg egy tiszta, kulturált intézménybe mehessen be, ahol megfelelő az eszközellátottság, ugyanakkor szükség van arra is, hogy a páciens tisztában legyen a betegségével, hozzáférjen az adataihoz – hangsúlyozza Török Krisztina, a Gyógyszerészeti és Egészségügyi Minőség- és Szervezetfejlesztési Intézet (GYEMSZI) főigazgatója. Az egészségügyben az alapellátástól a fekvőbeteg-intézményekig zajlanak az építkezések, épületfelújítások, eszközbeszerzések, ugyanakkor számos program irányul az egészségmegőrzésre, az ágazatban dolgozók képzésére.

- Az elmúlt időben gyakran hallottuk, hogy európai uniós forrásból több mint háromszázmilliárd forint értékben újul meg az egészségügy. Milyen típusú fejlesztések zajlanak az ágazatban?

– Programjaink három fő területre irányulnak: az egészségügyi infrastruktúra megújítására, az ellátó személyzet képzésére és továbbképzésére, valamint az informatikai rendszer, s ennek részeként a betegtájékoztatás fejlesztésére. Fontos hangsúlyozni, hogy valamennyi lezárult és folyamatban lévő fejlesztés a betegszükségletekhez igazodik. Az intézményi infrastruktúra megújítására az ország nagy részére, Közép-Magyarország kivételével komoly forrás érkezett, körülbelül 400 projektünk van, amely a GYEMSZI fenntartásában lévő intézményekben – az egyetemek, alapítványok, egyházi fenntartású intézmények kivételével – összesen mintegy 360 milliárd forintból valósul meg. Ezek nyomán az alapellátástól kezdve egészen a fekvőbeteg-intézményekig zajlanak az építkezések, épületfelújítások, eszközbeszerzések, amelyek 2014 végére, 2015 tavaszára zárulnak le. Ezek összehangolása és felügyelete óriási feladat, amit a GYEMSZI végez. Elmondhatjuk, hogy a központi irányítás eredményeképpen az intézmények mostanra sokkal hatékonyabban tudják kezelni a projekteket, a pénzek felhasználása tavaly 5-10 százalékkal felgyorsult. Mindez azonban segítség nélkül nem menne, tavaly a kormány e célra mintegy 30 milliárd forintos többletforrást biztosított.

– Az, hogy a kórházi infrastruktúra fejlesztésre szorul, nem igényel magyarázatot. Mi a céljuk az informatikai fejlesztéseknek?

– Fontos, hogy a beteg egy tiszta, kulturált intézménybe mehessen be, ahol megfelelő az eszközellátottság. Ugyanakkor szükség van arra is, hogy a páciens legyen tisztában a betegségével, hozzáférjen az adataihoz. Hatalmas lépés, hogy a beteg pontosan tudni fogja, mikor, milyen kezelést kapott, milyen gyógyszert írtak fel neki, s információt fog kapni a saját beteg-életútjáról. Mindezek mellett pedig elengedhetetlen az egészségügyi intézmények közti kommunikáció.

– Ez a sok információ hogyan fog eljutni az érintettekhez?

– A 2013-ban indult országos hatáskörű e-egészségügyi projektek alapvető célja az ellátás minőségének és a rendszer működési hatékonyságának javítása. A beteg ellenőrizni tudja a róla tárolt adatokat, az állampolgárt figyelmeztetni tudjuk a szűrésekre vagy a betegségével kapcsolatos ajánlott vizsgálatokra. A tervezéskor ezért is volt fontos információ számunkra, hogy a magyar lakosság több mint 70 százaléka rendelkezik internet hozzáféréssel. Ezzel a 2015-re beinduló rendszerrel nemzetközi szinten is sokakat megelőzünk, például az angolok mindezt évek óta úgy oldják meg, hogy a betegek kapnak egy kis könyvet, és abban vezetik az egészségügyi eseményeket. Nálunk a páciens zárójelentést kap, ám ha ezt elhagyja vagy nem viszi magával a kezelésre, máris hiányos lesz a betegéletút. Az új rendszer az orvosok, kórházak közötti információáramlást is elindítja, ez idáig ugyanis az intézmények nem, vagy csak részlegesen kommunikáltak egymással. Így ha valaki bekerül az egyik kórházba, ahol elvégeznek rajta egy belgyógyászati kivizsgálást, majd átkerül egy másik intézménybe – ahová viszont nem vitte magával a zárójelentését –, a kezelés megkezdése előtt minden vizsgálatot újra el kellett végezni. Ezt szeretnénk elkerülni az elektronikus egészségügyi szolgáltatási tér kialakításával, amely létrehozza a betegek ellátási előzményeit tartalmazó központi eseménykatalógust, és lerakja az intézmények közötti adatcsere informatikai alapjait. Elindítunk mobiltelefonos alkalmazást is, így a betegnek már nemcsak arról lesz információja, hol találja meg a hozzá legközelebbi rendelőt, kórházat vagy patikát, hanem meg tudja nézni, hogy a számára szükséges gyógyszer megtalálható-e a gyógyszertárban, vagy hogy mikor, milyen rendelés és szabad időpont van a közeli járóbeteg-intézetben. Ez a technikai fejlesztés nagy változást jelent majd a kollégák számára is, így számukra oktatást fogunk szervezni, hogy ezeket a rendszereket felkészülten tudják alkalmazni a mindennapokban. Olyan informatikai projektjeink is indulnak, amelyek célja, hogy megbízható adataink legyenek az ágazatban dolgozó orvosok és szakdolgozók számáról, képzettségéről. Fel fog állni egy olyan rendszer, amelyből következtetni tudunk a munkaerőpiaci állapotokra, ezzel akár az ágazaton belüli gyors helyzetjavítás is lehetővé válik. Korábban nem tudtuk megmondani, hogy hol, hányan, milyen kompetenciákkal dolgoznak, csupán azt, hogy hányan végeztek a tanulmányaikkal. Ez az adatbázis tehát a döntéshozóknak is hasznos információt szolgáltat majd. Az ellátók, a szakszemélyzet számára pedig kompetenciafejlesztő képzéseket indítottunk.

– Milyen területeket érintenek ezek a képzések?

– Olyan képzési programjaink indultak, amelyekben a szakszemélyzet és orvosok is bővíthetik kompetenciáikat, szaktudásukat. Indultak foglalkoztatási projektek, amelyekkel lehetőséget biztosítunk speciális tudás megszerzésére. A kompetenciafejlesztésre mondok egy konkrét példát. A kora gyermekkori projektünk célja, hogy 0–7 éves kor között idejében felismerhető legyen, ha egy kisgyermek valamilyen szempontból fejlesztésre szorul. A program részeként a védőnő kompetenciáját fejlesztjük, s egy egységes összehangolt „munkamegosztást” alakítunk ki a védőnő, a gyermekorvos, a háziorvos, valamint a szülő között. Utóbbiak képzése is nagyon fontos, s már el is indult: szülői kérdőíveket készítettünk, amelyeket 1600-an töltöttek ki, s az eredmények alapján oktatást indítottuk számukra. Már most látjuk, hogy javult az olyan fejlődési problémák felismerési aránya, amelyeket gyógytornásszal, logopédussal könnyen meg lehet oldani. A megelőzésre is odafigyelünk, példaként említhetők a népegészségügyi programok, a lakosság már nap mint nap találkozhat a prevenció fontosságát hangsúlyozó ismeretterjesztő rendezvényekkel és kiadványokkal, kommunikációs kampányokkal. Nagy hangsúlyt fektetünk az oktatásra, s terveink szerint a köz-, valamint a felsőoktatásban is megjelenik majd az egészségtudatosságra nevelés.

– Visszatérve az infrastrukturális fejlesztésekre, milyen változást tapasztalnak a betegek a kórházakban?

– Folyamatban vannak rehabilitációs szakkórházakat, a járóbeteg-szakellátást érintő fejlesztések. Megújul tíz onkológiai centrum, megkezdődött ezek gépparkjának fejlesztése. A kórházak esetében fontos volt, hogy olyan intézményhálózat alakuljon ki, ahol a műtők közvetlenül egymás mellett, a labordiagnosztikai eszközök pedig egy helyben vannak, így hatékonyan és gyorsan tudják ellátni a betegeket. Fontos, hogy számukra komfortos betegirányítási rendszer jöjjön létre, például legyen betegirányító pult, s elengedhetetlen az intézményben az akadálymentesítés. Győr, Kaposvár, Nagykanizsa, Kecskemét lakosai már érzik a változásokat, mivel gyönyörű rendelőkbe lépnek be, s az ellátók új eszközökkel dolgoznak.

– Várható, hogy előbb-utóbb a közép-magyarországi régió is forráshoz jut?

– Mivel e térség fejlettségi szintje megfelel az uniós átlagnak, jóval kevesebb pénz érkezik oda, hiába a kétmilliós lakosság és a legnagyobb kórházi ellátási kapacitás. Ezeket az intézményeket lépcsőzetesen tudjuk majd felújítani. Az ország más részein azonban nagyon jól állunk, a legtöbb kórház 70, egyes intézmények pedig 85 százalékban megújultak. Még van feladatunk bőven, de dolgozunk rajta, hogy mindenhová jusson a fejlesztési forrásokból. Számunkra a legfontosabb a beteg, így valamennyi fejlesztés esetében a maximális betegbiztonságot, valamint az egészségmegőrzést tartjuk szem előtt.

vissza