A november 23-án, a budapesti Benczúr Hotelben tartott Gyógyszerész Köztestületi Nap vendége volt dr. Takács Péter egészségügyért felelő államtitkár és Szabados Richárd, az NGM kkv-kért felelős államtitkára. Az alábbiakban dr. Takács Péter a rendezvényen elhangzott beszédének szerkesztett változatát olvashatják.

Tisztelt Elnök úr, tisztelt Államtitkár úr, tisztelt kedves Kollégák!

Először is nagyon köszönöm a meghívást. Köszönöm, hogy a Gyógyszerészi Kamara számít a jelenlétemre, és én nagy örömmel jövök mindig. Igyekszem úgy szervezni, hogy itt lehessek, mert meggyőződésem, hogy a jó párbeszéd mindennek az alapja.

Egyébként Szent Kelemen napja van, és ez a név hosszú ideig nagyon népszerű volt a pápák között. 14 pápa és 3 ellenpápa viselte a Kelemen nevet. És hogy mennyire fontos a párbeszéd, arra XI. Kelemen pápa példája kiváló apropó, aki 1700-ban ezen a napon lépett hivatalba, és ezért lett a mai nap Kelemen napja. Ő 1715-ben kibocsátott egy pápai bullát, amiben elítélte a kínai társadalmi szokások egy részét, például az ősök tábláinak tiszteletét, és bálványimádásnak minősítette. Ezt Kang-hszi császár barátságtalan lépésnek értelmezte és az összes keresztény misszionáriust kiutasította Kínából, az áttért keresztényeket a hit elhagyására kényszerítette és lerombolta a keresztény templomokat. Ezt a konfliktust valójában egy kommunikációs zavar okozta. Ez az affér 200 évvel vetette vissza a kereszténység működését a kínai birodalomban, ezért aztán minden politikusnak törekednie kell a jó kommunikációra. Én most ezt teszem, és a gyógyszerész szakmával próbálok jó kommunikációt fenntartani.

Ez egyébként az elmúlt években megvolt, és ezért hálás vagyok. Felbecsülhetetlen értéke van egy ilyen hosszú és jó együttműködésnek, mint ami a Gyógyszerészi Kamara és a polgári Kormány között van. Ez az együttműködés most már több mint egy évtizedes múltra tekinthet vissza, amikor is a polgári Kormány felismerte, hogy az egészségügy stabilitásának a kulcsát az jelenti, hogy a benne dolgozókat megbecsüljük. És különösen igaz volt ez a gyógyszerészekre, például a gyógyszerészek tulajdonjogának védelmével, vagy a kis gyógyszertárak támogatásával. Ezek 2013 - 2015 környékén nagy és közös sikerek voltak. És ezek jelzik, hogy a Kormány elismeri a gyógyszerészek munkájának fontosságát, és próbálja emelni a társadalmi szerepét, egyébként pedig a gyógyszerészek társadalmi megbecsültségét. Az én személyes véleményem, hogy ezt a Covid még tovább erősítette, hiszen nagyon sok településen csak a gyógyszertár és a gyógyszerész volt az egyetlen elérhető egészségügyi szakember. Amikor picit félreértelmezhető módon az alapellátásban dolgozók túlságosan bezárkóztak, akkor a gyógyszertárak állták a sarat.

Természetesen ez a folyamat – tehát a társadalmi elismertség növelése – nem állt meg, mert állandóan keressük annak a módját, hogy minél hatékonyabban lépjünk előre a magyar betegek érdekében. Nagy öröm számomra, hogy ebben a munkában számíthatok a Magyar Gyógyszerészi Kamarára is, még akkor is, ha tudjuk – elnök úr –, hogy vannak időnként nézetkülönbségeink, meg néha az államapparátus és egy szakmai csoport érdeke sincs teljes fedésben. Ezek természetes dolgok. A közös eredményeink azonban mindemellett tagadhatatlanok.

Ha a kollégák visszagondolnak az előző másfél-két évre, azért sok mindent értünk el együtt. Tudom, hogy ami egyszer már megvan, az már természetes (mint például a magisztrális díjak rendezése), de talán nem árt felidézni, hogy amikor államtitkár lettem, elnök úr olyan problémákkal szembesített, amelyeket azonnal meg kellett oldani. Az egyik ez a GYSE-NOR regisztráció volt, ami élettel összeegyeztethetetlen módon lett anno szabályozva, amit azonnal meg kellett oldanunk. Itt az informatikai fejlesztést sikerült megcsinálni, és egy jóval racionálisabb, a gyógyszerész kollégákat kevésbé terhelő regisztrációt sikerült kialakítani, még akkor is, hogyha az idő rövidsége miatt az a rendszer nem lett tökéletes. De az egy óriási előrelépés volt ahhoz képest, ahogy az előző szabályozás szólt, és azért nagyon hálás vagyok, Elnök úr, hogy erre a Gyógyszerészi Kamara fölhívta a figyelmet. Ugyanez volt a negatív árréssel forgalmazott GYSE-termékeknél is. Kell a terepről a kormányzatnak a jelzés, hogy ha valahol baj van, és az, hogy – bocsánat a profán példáért – a felnőtt pelenkák egy részét negatív árréssel tudta csak a patika értékesíteni. Az senkinek nem volt jó. Nem volt jó a gyártónak, forgalmazónak, nem volt jó a gyógyszertárnak és nem volt jó a betegnek sem. Nagyon egyszerűsítve, a példa arról szólt, hogyha 1000 forint egy terméknek a kihirdetett ára, és mondjuk egy extrém inflációs helyzetben, ne adj’ Isten, amikor még a forint-euró árfolyam is elszabadult, 1200-ért sikerül beszerezni a terméket, akkor nem várható el a patikától, hogy azt negatív árréssel adja. Viszont a beteg meg nem veheti meg ugyanúgy 1000 forintért. Ezért egy rugalmasabb szabályozásra készülünk.

A negatív árrést az áremelési kérelmek nagyon gyors elbírálásával sikerült orvosolnunk, de az tartós megoldást nem jelent. Egyébként megjegyzem, furcsa, hogy a kormányzatnak vagy az egészségbiztosítónak kell szólni egy forgalmazónak, hogy figyelj, adjál már be áremelési kérelmet. Mert, ha én egy forgalmazó lennék, és látnám, hogy esik vissza az egyébként támogatott termékem forgalma, csak megpróbálkoznék egy áremeléssel… Abban az időben 134 áremelési kérelemből 129-et el is fogadtunk. De nem ez a tartós megoldás, mert ez nagyon bürokratikus és egyenként nyúlunk bele a rendszerbe.  Az egy közös sikerünk a Gyógyszerészi Kamarával, hogy bizonyos körülmények között el lehet majd térni a kihirdetett ártól, illetve amennyiben a beszerzési ár fölé megy a kihirdetett árnak, a patika ettől majd eltérhet. Ennek a törvényi lába megvan, kihirdettük. A részletszabályokat most írjuk közösen. Ezt egy GYSE-ről szóló szabályozási csomagban fogom a Kormány elé vinni. Az jelenti majd az igazi, tartós megoldást, hogy egy olyan finanszírozási rendszerre állunk rá, ami önmagát adaptálja, és nem kell a szabályozónak mindig belenyúlkálnia ebbe.

Azt is szeretném megköszönni az itt ülőknek – mert többeket is látok, akik részt vettek ebben a munkában –, hogy a gyógyszerészi gondozásról szóló szakmai irányelv megszületett. Ez szerintem szakmailag egy hatalmas dolog, erre lehet építeni. A Covid tapasztalataiból láttuk, hogy mennyire fontos a lakosságnak, hogy hiteles egészségügyi szakembertől kapjanak információkat. Ezen az úton mennénk tovább, ugyanis nem állunk meg, vannak még terveink.

A szakmai irányelvre építve megnyílik annak a lehetősége, hogy a gyógyszerészi felírásról kezdjünk el beszélgetni, és nyissuk meg annak a kapuját, hogy a krónikus betegségekre rendszeresen szedett és a háziorvos vagy szakorvos által felírt gyógyszereket a gyógyszerész felírhassa és meghosszabbíthassa. Természetesen ehhez szükséges EESZT-hozzáféréssel és jogosultságokkal rendelkezni. Ez lesz a következő nagy közös lépésünk, erre készülünk. Korábban beszéltem már arról, hogy ezt szeretném tető alá hozni. Ennek előfeltétele volt a szakmai irányelv, és azt hiszem, hogy ezt meg is fogjuk tudni közösen csinálni.

Azt is köszönöm, hogy a kollégák közül többen is ajánlották a Kamarán keresztül, hogy a népegészségügyi programban hathatósabban vennének részt. Egyrészt a betegedukációval a felvilágosító, másrészt egy kézzelfogható, nagyon fontos tevékenységben. A korábban pilotként futó vastagbélszűrési programunkat kiterjesztettük. Eddig uniós forrásból ment a pilot, de ezt a Magyar Kormány a továbbiakban hazai forrásból, országos kiterjesztéssel finanszírozza. Fontos, hogy a mintavételi kittek a gyógyszertárban is átvehetők legyenek, úgyhogy köszönöm ezt a felajánlást mindazoknak, aki részt vesznek majd a programban.

És van még egy nagy közös feladatunk, amit régóta vár a szakma, hogy az ügyeleti rendszert közösen gondoljuk át. Mezőkövesden beszéltem először a szakmai nyilvánosságban arról, hogy erre készülünk. Adott esetben itt szóba jöhet az, hogy az ügyeleti tevékenységet valamilyen formában gyógyszerautomatákkal váltsuk ki. Azóta egy intenzív szakmai párbeszéd kezdődött ezzel kapcsolatban, aminek én örülök. Egy valamit szeretnék leszögezni. Úgy gondolom, hogy ez azt a célt szolgálja, hogy a helyben ügyelő patika a saját nevében üzemeltessen automatát, tehát nem egy automata-láncról beszélgetünk. Azt tudom, hogy a sajtóban megjelent egy ezzel kapcsolatos állítás, de ilyen terv nincs. Alapvetően arra gondolunk, hogy ha az ügyelet nagyon megterheli a patikát, lehessen lehetősége rá, hogy egy bizonyos gyógyszercsoportban az ügyeleti időn túl automatával szolgálja ki a lakossági igényeket. Ez a fő cél, ezt szeretném mondani. Ennek a megfelelő szabályozására készülünk majd, itt is a Gyógyszerészi Kamarával együttműködve, hogy a személyes jelenlétet a patika a saját nevében, adott esetben, automatával tudja helyettesíteni.

Röviden ennyit az elért eredményeinkről és a terveinkről. Én nagyon számítok a szakma folyamatos visszajelzéseire, mert önmagában senki nem lehet elég okos. Olyan szerencsések vagyunk az egészségügyben, hogy csupa kiválóan képzett kolléga vesz minket körül, úgyhogy jó tanácsokkal el tudnak minket látni. Örülök, hogy a Gyógyszerészi Kamara ezeknek a tanácsoknak az összegyűjtését és a felénk való továbbítását elvállalta. Meggyőződésem, hogy ez a 14 éves közös munka, közös múlt, a két fél, a Kamara és a Kormány deklarált elkötelezettsége a további sikeres együttműködés mellett, elég szilárd alap lesz ahhoz, hogy az elkövetkező években is – néha vitázva, mert hát ez benne van, meg nehézségek között, de azért váll-vállvetve – küzdjünk, menjünk előre. A Kamara kemény tárgyalópartner, de a kölcsönös bizalom mind a két fél részéről adott a jövőben is, mert végső soron mindkettőnket ugyanaz a cél vezet. Ez pedig a magyar beteg érdeke, és a magyar beteg sorsának a jobbítása.

Ennek a szellemében kívánok a kedves kollégáknak jó hangulatú és eredményes küldöttközgyűlést, jó munkát és nagyon számítok a szakmai tanácsaikra. Köszönöm szépen.