Tisztelt Küldött-közgyűlés! Kedves Kollégák!
" S együtt vagyunk veled mindannyian,
kinek emberhez méltó gondja van. "
Két sor, amellyel képes közösséget teremteni József Attila Thomas Mannt üdvözlő versében.
" ...kinek emberhez méltó gondja van. "
Öt szó, amely képes ennek a közösségnek a lényegét leírni: emberek, akiknek fontosak közös erkölcsi, kulturális és művészi értékeik, akik hajlandók és képesek ezeket az értékeket megjeleníteni, védeni és továbbadni.
Mikor készültem erre a mai tájékoztatóra, magam előtt láttam azokat az arcokat, akikkel az elmúlt négy évben félévente összejöttünk. Jöttünk ködös, vagy havas telekben, jöttünk bontakozó nyárban. Jöttünk, mert fontosak voltak számunkra a gyógyszerészet ügyei, szép hivatásunk szakmai érdekei, erkölcsi és kulturális értékei. Jöttünk, mert gondunk volt arra, hogy ezeket az értékeket védjük, megjelenítsük és továbbadjuk egy egyre inkább értékvesztett, értékromboló, apátiába torkoló környezetben. Csak úgy sikerülhetett, hogy itt tartottuk egymásban a hitet, buzdítottuk a reményt. Bíztunk benne, hogy lesz egy új értékrend, ami összeegyeztethető hivatásunk értékeivel. Azt tűztük ki célul, hogy addigra közösségünk legyen képes meghatározni értékeit, képviselni érdekeit összhangba hozva a betegérdekkel, a közjóval. Aztán láttuk, eljött : " Itt az idő ...".
Mikor legutóbb találkoztunk, már kirajzolódott egy ív, amely a Fidesz-KDNP választási programjának, a kormányprogramnak vonatkozó részeiből a moratóriumból, a T1323. sz. Kormányjelentésből és a végszavazás előtt álló törvénymódosításból állt. Ezen a soron, elveit nézve a kormány következetesen végigvezette regulációs szándékait: a liberalizáció leállítása, a betegérdek prioritása és a gyógyszerészet reintegrálása az egészségügybe, a gyógyszertárak nemzeti érdekkörben tartása és a gyógyszerészi többségi tulajdon. A gazdasági, politikai függések és viszonyok azonban árnyalták a megvalósítást. A liberalizáció nyertesei befektetéseik védelmére minden eszközt bevetettek - bizony eredményesen. Tudtuk, hogy az új rendszer kereteit és szabályait adja meg az új törvény , és a konkrét helyzetekre nekünk kell a törvény előírásait alkalmazni és a szabályozást átültetni a gyakorlatba. Ehhez lett volna fontos a reguláció második pillérének, a kamarai törvénynek, a szakmai etikai-fegyelmi rendszernek megfelelő időben történő megalkotása. A reguláció ellenérdekeltjei jelentős egérutat kaptak, élnek is vele. Szerény, de gyarapodó eszközeink, a csekély hatékonyságú hatósági kontroll, a lassan születő részletszabályok még nem képesek megakadályozni lépéseiket. Nincs min csodálkozni. Decemberben elmondtam, hogy véleményem szerint, amikor a kormány a gyógyszerellátás liberális rendjének átalakításáról döntött, akkor társadalompolitikai döntést hozott. Nem azt nézte, hogy a törvény kinek használ, kinek árt, nem kedvezményezett csoportok javát szolgálta vagy irányult valakik ellen, hanem a maga céljai, prioritásai alapján állított fel egy új rendszert, aminek középpontjába a betegérdekek érvényesülését helyezte. Kamaraként azt kell szem előtt tartanunk, hogy ez a döntés a gyógyszerészek érdekeivel összhangban van-e. Mi azt mondjuk: igen. A gyógyszerellátás más szereplőit a közérdekkel való összevetés kényszere nem köti, érdekellentéteiket keményen artikulálják: az általuk meghonosított üzleti filozófiát, agressziv marketingtechnikákat nem adják fel, a hatósági kontrollt kijátsszák, a törvényt az Alkotmánybíróságon támadják meg, a hivatásrendi köztestület leendő tagjait mételyezik, akár az "Igazság" neve alatt profi módon, embereket, patikákat adnak-vesznek, dobnak ki mint a egy zsák krumplit. Nem is csoda, hogy sok kollégánk már lélekben is talajtvesztett, elbizonytalanodott és ebben az állapotában a lelkekért folytatott harcban zsákmánnyá válik. Már saját látásaként érzi, amit láttatnak vele, szuggerálnak neki. Ez mindennek elmondható, de tiszta látásnak nem. Bármire, vagy bárkire ránéz, a benne kialakított elképzelést látja. Persze nyomasztó, még tragikus is lehet a környezet, ami körülveszi, de Arisztotelész azt mondja:
" Élete során az ember gyakran attól fél, amitől nem kellene, vagy nem úgy fél, ahogy kellene, vagy nem akkor, amikor kellene "
Ilyen a szuggerált félelem. Mi itt a kiút? Az, ha megváltozik a félelemben élő szemléletmódja. Ha engedi, hogy változzon. Ha a nyitottság, érdeklődés, a bizalom következtében felismeri az értékeket, azok rendjét. akkor megnyílik a szeme, mint az emmauszi tanítványoknak a múlt vasárnapi evangéliumban. Ismét lehet hite, reménye és képessé válik a megújulásra. Arra a megújulásra, amire mindannyiunknak szüksége van.
Megújul körülöttünk a világ. Van szakmai perspektivánk az egészségügyben, lehet unikális kompetenciánk a gyógyszeres terápiában. A nemzet doktorrá fogadta gyógyszerészeit. Hatályban van mindkét regulációs alaptörvényünk, az új szabályozás fokozatosan végigvezetődik a jogszabályokon. Sikerre vihető egy tulajdonosi program végrehajtása. Köztestületünk politikai és társadalmi elismertsége nőhet, ha minőségi és etikai elvárásainkat betartjuk és betartatjuk.
A lakosság, a média keresi véleményünket, ad a szavunkra.
Igyekezzünk tisztán látni a legutóbbi idők konfliktusában is, amely az egészségügy megújulási programja és a nemzetgazdasági program között jött létre. Itt idő hiányában nem részletezem a Semmelweis terv és a Széll Kálmán terv ellentmondásait. Szíves figyelmébe ajánlom mindenkinek a honlapunkon megtalálható részletes elemzést (Ide kattintva! - szerk). Érdemes figyelni és összevetni más ágazatok konfliktusával (lsd. oktatásügy). A média feltételezéseken, kiragadott részleteken alapuló heccelésétől különítsük el a tényeket. A tények esetében viszont következetesen képviseljük érdekeinket és fogalmazzuk meg azokat a kockázatokat és következményeket, amelyek a szakma, a gyógyszerellátás és a betegek érdekének érvényrejutását veszélyeztetik. Ebben egységesnek kell lennünk!
Említettem, hogy a kamara is megújul a törvény hatálybalépése alapján. Ez számos adminisztratív feladatot is jelent. Ezt a munkát elkezdtük. Folyik alapdokumentumaink, az Alapszabály és az Etikai Kódex áttekintése és előkészítése a szeptemberi alakuló közgyűlésre. A mai küldöttközgyűlésnek is van már a megújulást szolgáló Alapszabályt módosító napirendi pontja. Az elkövetkező két hétben regionális konzultáció keretében felkeressük minden megye vezetőségét, áttekintjük az idei év céljait, feladatait.
Kedves Kollégák!
Az idén telik le mandátumunk, amit erre a kamarai ciklusra kaptunk. Valójában a mai az utolsó rendes küldöttközgyűlés, amit ebben a körben tartunk. Amikor az imént az ismerős arcokat említettem, tényleg felidézhető képekről szóltam. Nem vagyunk sokan. De akik itt vannak és itt voltak négy éven át, mi őriztük meg a jövőnek, illetve már a mának a veszteségek mellett is a kamara működőképességét országos és területi szinten egyaránt. Köszönetet mondok érte. Köszönöm Mindannyiótoknak.
Talán egyszer majd leírják, hogy egy nehéz időszakban tettük a dolgunkat, megtartottuk a hitet, mi buzdítottuk a reményt, és készek voltunk a megújulásra. Mi pedig elmondhatjuk:
együtt voltunk mindannyian, kinek gyógyszerészhez méltó gondja van.
Köszönöm a figyelmet!
dr. Horváth Tamás
