Március 3-án dr. El Koulali Zakariás, az OGYÉI főigazgató-helyettese, országos tiszti főgyógyszerész a kórházi gyógyszerészetről gyűjtött tapasztalatokat a Szent Borbála Kórházban.

Szakmai részről dr. Richter Katalin főgyógyszerész és dr. Süle András, a KKTSZ elnöke volt a kísérője, az intézmény nevében a főigazgató, dr. Kanász Gábor Imre fogadta. A találkozó kötetlen eszmecserével folytatódott dr. Csajági Sára orvosigazgató-helyettes, valamint dr. Barczai-Wágner Anikó ápolási igazgatóhelyettes részvételével, ahol a kórházi menedzsment szemével a gyógyszerészek munkáját járták körbe.

Dr. Richter Katalin az OGYÉI főigazgató-helyettesének kérdésére elmondta, hogy az intézmény klinikai gyógyszerészi szolgálata teljes kapacitásában hat fekvőbeteg-ellátó osztályt lát el, melyek közül kiemelt prioritást élvez a Sebészeti és a Neurológiai Osztályok biztosítása – a Covid-járványra és az oltópontokon végzett munkára fordított erőforrások mellett is. A lefedettség további bővítése elsősorban financiális kérdés. Lépésről lépésre szeretnének haladni, új osztályokat bevonva a gyakorlatba; a sorrendet a fogadókészség és a szükség szabja meg. Mivel az egyes területeken speciális tudásanyagra, tapasztalatokra van szükség, a gyógyszerészeket kettesével osztják be, hogy a helyettesítés se legyen gond.

Dr. Csajági Sára szerint a gyógyszerész kollégák más szempontból látják a terápiát, mint a szakorvos; tudásuk nagyobb biztonságot és segítséget jelent a betegellátásban. Különösen az interakciók és a szondán keresztül történő gyógyszerbevitel terén támaszkodnak a kollégákra. Dr. Barczai-Wágner Anikó emlékeztetett arra, hogy az ápolói szakterületen is humánerőforrás-hiány van, ezért még fontosabb számukra, hogy a gyógyszert kiszerelt állapotban, „készen” kapják. Ez különösen komoly könnyebbség a hétvégi szolgálatban, amikor – osztályra, névre szólóan – már pénteken megkapják a hétfőig szükséges „gyógyszerszalagot”. A medikai rendszerben a gyógyszerterápia változását, leállítását is tudják kezelni, a beteg távozásakor vagy áthelyezésekor is követhető a terápia. Ehhez dr. Richter Katalin hozzátette, hogy akármeddig tartson, pénteken is átnézik az összes beteg hétvégi gyógyszerelését, kiszűrik a problémákat – ebből nem engednek.

Dr. El Koulali Zakariás szerint a követhetőség nagyon fontos szempont, aminek a készletezésben és a selejtezésben is megmutatkozik a haszna. Van-e kimutatható költségcsökkenés ennek köszönhetően? – kérdezte. Dr. Süle András elmondta, hogy a tárgyban több, különböző szempontú felmérés is készült. A cél a kórházba való belépés pillanatától a háziorvosi kezekbe való átadásig egy gördülékeny és komplex ellátás biztosítása, amelynek kulcsszava a betegérdek. Ahol a gyógyszerészi konzultáció rendszere működik, ott kimutatható a finanszírozásban is az eredmény. Jó példa, hogy az osztályos munka során a gyógyszerész már ma is dolgozik a betegdokumentumokkal. Ezt – szolgáltatásként – az EESZT-ben is rögzíteni kellene, de ennek akadályai vannak.

A tiszti főgyógyszerész szerint szakmapolitikai támogatással, jogszabályi szinten kellene rendezni a kérdést. Az orvos nem önmagában, hanem partnerekkel együtt gyógyít. Meg kell mutatni a világnak, hogy a kórházi gyógyszerészek milyen „hozzáadott értéket” produkálnak, másrészt meg kell oldani az EESZT-hez való hozzáférésüket.

A beszélgetés egy későbbi pontján megállapodás született abban, hogy a  KKTSZ elkészíti az EESZT-hez való hozzáféréshez szükséges jogszabályi javaslatát, és szakmai támogatást szerez hozzá, hogy a hivatalos egyeztetés megkezdődhessék.

A Sebészeti Osztályon vezetője, dr. Marton József főorvos mellett jelen volt dr. Pázmány Péter és dr. Szilvay András klinikai szakgyógyszerész is. Az osztályon ma már az a norma, hogy a napi viziten részt vesz a gyógyszerész is – ismertette a helyzetet a főorvos.  A folyamat meghonosításának kezdetén még nem látták pontosan az új rendszer előnyeit, de ma már nem tudnának nélküle létezni – jelentette ki. A gyógyszerészek olyan mély ismeretanyaggal rendelkeznek, amelyre nekik nincs rálátásuk. A betegek egyre szélesebb spektrumú gyógyszerkészlettel érkeznek hozzájuk, ezért egyre nehezebben látható át a gyógyszerterápia – folytatta. Aktívan kérdeznek tőlük az orvosok, kikérik tanácsukat. A gyógyszerészek kiszűrik a gyógyszerelési hibákat, és infektológiai, tenyésztési kérdésekben is – konzílium keretében –, közösen döntenek. Náluk megvalósult a partneri viszony; együttműködnek, tanulnak egymástól. Az osztályon dolgozó gyógyszerészek megtanultak „sebész szemmel” látni, megismerték a munkameneteket, a munkakultúrájukat – összegezte tapasztalatait.  Ehhez az osztályos gyógyszerészek hozzátették, hogy sok energiát követelt tőlük a jelen állapot elérése; fokozatosan, folyamatos tanulással alakították ki a speciális ismereteket követelő együttműködést.

A Neurológiai Osztályon dr. Juhász Balázs osztályvezető főorvos fogadta a csapatot. Elmondta, hogy a kezdet nem volt zökkenőmentes, de ma már annyira jól működik az osztályos gyógyszerészi rendszer, hogy nem is tudnák nélkülözni a betegellátásban. Náluk is közösen vizitelnek az orvosokkal. Az osztályon nővérhiány van, ezért külön örülnek a segítségnek, amit nemcsak a gyógyszerelésben, hanem például az enterális – különösen szonda – és a parenterális táplálásban kapnak. Ennek módszertani felügyeletét teljesen átvették a gyógyszerészek – állapította meg. További innovatív és pozitív változásnak tartotta a gyógyszerészek közreműködését az antibiotikum-terápiában, az új készítmények alkalmazásában. Úgy látta, hogy ez egy nagyon jó út, amelyen nincs helye a presztízsküzdelemnek.

Az osztályon dolgozó klinikai szakgyógyszerész, dr. Határné Attl Orsolya ezt kiegészítette azzal, hogy a munka fontos része a laboratóriumi eredmények, tenyésztések és a kórelőzmények áttekintése, ami szükséges az optimális gyógyszerterápia összeállításához. 

Dr. Richter Katalin szerint az osztályokon végzett munka a gyógyszerészek számára is nagyon inspiráló, plusz energiákat ad, és a megbecsülés jelei is fontosak –a közös munka „hozza” ezeket az eredményeket is. Dr. El Koulali Zakariás úgy látta, hogy a látottak egyben kiváló példák is, de egyelőre nem tekinthetők általánosnak. Ideális esetben az ilyen munkakapcsolat mindkét felet fejleszti; tudásuk kiegészíti egymást. Végül megerősítette a jogszabályi rendezés fontosságát.

*

A találkozók után a program résztvevői az intézeti gyógyszertárban tájékoztatást kaptak a gyógyszer-automata működéséről. Laikus szemmel nézve az automata kicsit úgy működik, mint a modern technika sok más eleme: megkönnyíti a munkát, eredményességét elképesztő módon javítja, de egyben új feladatokat is ad, és folyamatosan törődni kell vele… Lenyűgözőek a biztonsági elemek; köztük például a gyógyszerek felismerésének képessége. De az is tény, hogy a gépet erre „meg kell tanítani”, ezt pedig a gyógyszerészeknek kell elvégezniük. Az automata nem helyettesíti az embert: éppen a gépek mellett lehet legjobban meglátni a gyógyszerészek felelősségét és kompetenciáik jelentőségét a betegellátásban.  Már csak ezért is érdemes megismételni a találkozó résztvevőinek konszenzusos megállapítását: „Az osztályos munkát és a gyógyszerosztást szorosan összefüggő folyamatként kell kezelni. Míg osztályos, betegágy melletti gyógyszerészi tevékenység elképzelhető betegre szóló gyógyszerosztás nélkül, ez fordítva már nem igaz.”

Koncz Mária
kommunikációs munkatárs