Nyomtatható változat

2008. május 22.

Két év mérlege

A Magyar Gyógyszerészi Kamara értékelése az EüM honlapján olvasható "az egészségügyi reform két éve" című közleményről, két év szabaddemokrata irányításának mérlegéről, a NEK 2008. május 22-i ülésére

 

 

 

 

 

1.      Az egészségügy kétéves szabaddemokrata irányítása alatt polgárjogot nyert a miniszteri szintre emelt permanens tudatos megtévesztés, a történések egyoldalú bemutatása, a különböző befektető csoportok direkt érdekeit szolgáló jogalkotás, a szakma lejáratása, az egészségügy szereplőinek egymással szembeni kijátszása, a szakmával szembeni erőszakos érdekérvényesítés, az elemi államigazgatási normák folyamatos figyelmen kívül hagyása. A szakmai problémákat politikai döntéshozatali mechanizmusokkal kezelték.

 

2.      Bíróság mondta ki jogerősen, továbbá alkotmánybírósági határozat is megerősítette, hogy jogsértő jogalkotás folyt, a kötelező egyeztetéseket elmulasztották, a hozzáértés hiánya miatt alacsony színvonalú, a normavilágosság követelményének meg nem felelő jogszabályok születtek.

 

3.      A minisztériumi felső vezetés a szembeszökő jogalkotási problémákat igyekezett jogalkalmazási problémaként kezelni és ezért indokolatlanul vegzálta a hatóságokat és a szakembereket.

 

4.      A drasztikus forráskivonás a betegek esélyegyenlőtlenségét növelte: a 2007-ben bekövetkezett gyógyszerforgalom-csökkenés a fizetőképes kereslet hiányára vezethető vissza. A patikákban mindennapos jelenség, hogy idős, krónikus betegek nem tudják kiváltani a gyógyszereiket.

 

5.      Az új gyógyszertárak – a beharangozott szlogenekkel szemben – nem a vidék gyógyszerellátását javítják, hanem az eddig jól ellátott városokban növelik a versenyt, a városok forgalomelszívó hatása miatt a kistelepülési és a városi ellátás közötti különbségek tovább nőttek.

 

6.      A forráskivonás, az új gyógyszertárak megjelenése és a patikák készletátértékelési veszteségei miatt gyógyszertárak tömege került csődközeli helyzetbe: 2007-ben mintegy 700 gyógyszertár üzemgazdasági értelemben veszteségesen működött. Ebben a helyzetben a szaktárca még arra is alkalmatlannak bizonyult, hogy az ágazat számára „gyorssegélyként” biztosított részleges árréskompenzációt eljuttassa a gyógyszertárakhoz.

 

7.      Az új gyógyszertárak tulajdonosai között növekvő arányban vannak külföldi befektetők, off-shore cégek, gyógyszergyártói, nagykereskedői és orvosi érdekeltségek, továbbá jelen van a politika gazdasági holdudvara. A tisztán profitorientált vállalkozások megjelenése a betegek valós érdekeit szorítja háttérbe, a külföldi tulajdonosok és a gyógyszertárláncok térnyerése szabályozási és forrásallokációs problémákat fog generálni.

 

8.      A személyi jog kiüresítésével háttérbe szorult a szakember szerepe és felelőssége: a gyógyszertár szakmai tevékenységével kapcsolatos döntési pozíciókat hozzá nem értő befektetők veszik át. A patikák szépülő külcsínje mellett a szakmai színvonal romlik: ma már gyógyszerbiztonsági és ellátásbiztonsági problémák jelentkeznek.

 

9.      A gyógyszertáron kívüli gyógyszerforgalmazás jogszabályi feltételei megteremtésének és a termékeik biztonságos patikai forgalmazását szorgalmazó gyógyszergyárakkal szembeni erőszakos fellépés szükségességét a gyógyszertáron kívüli forgalmazás első évi adatai nem igazolják.

 

10.  A forráskivonás miatt a szakgyógyszerész-képzés korábbi rendszerét felrúgták, az új rendszer viszont a hozzá nem értés miatt alkalmatlan a megfelelő szakember-utánpótlás biztosítására.

 

11.  A szakmai kamarák szétverését személyes bosszú és az érdekvédelem ellehetetlenítésének tudatos szándéka vezérelte. Következményei beláthatatlanok, mert az etikai intézményrendszer nem működik, a szakmai önkormányzatiság nem érvényesíthető, a folyamatokba a kamaráknak érdemi beleszólása nincs.