Az újságok manapság ismét felkapták a kisgyógyszertárak megszűnésének hírét. 2007 óta már többedszer. Ilyenkor nyilatkozatot kérnek, várnak a kamarától, a minisztertől. A kamara elnöke, Isten tudja hányadszor elmondja, hogy hát a korlátlan szabad verseny bizony nem az elenyésző és lassan elfogyó jövedelmezőséggel kecsegtető irányba tereli a befektetőt, és ha a ma már 70-80 év körüli kollégák abbahagyják a kilátástalan küzdelmet, még rosszabb is lehet a helyzet. A kamara számtalan javaslatot tett és tesz a helyzet javítása érdekében, érdemi változtatás nem történik. A miniszter ismét, sokadszor, azzal jön, hogy hát bizony nyílottak új gyógyszertárak, még sok is, de az elégedetlenkedőknek semmi sem elég. Nem örülnek eléggé a kisebb falvakban lakók annak, hogy Budapesten, a megyék székhelyein, nagyobb városokban már bőven van gyógyszertár. Hogy utazniuk kell? Hogy betegek, öregek, meg aztán már pénzük sincs? Az a minisztert nem érdekli, mert ő szakpolitikus, nem törődhet minden aprósággal.

A vidéki ember amúgy is nehéz fajta. Nem érti meg, hogy az ő érdekében szűnnek meg a falusi iskolák, gyógyszertárak, orvosi rendelők, vasúti közlekedés. Nem akar elköltözni ősei földjéről, szeretné ha unokái is itt élnének a magyar átlaghoz legalább közelítő életet. Egyszóval nem akar lumpenproletár lenni (ezt a kategóriát egyébként már a „szocializmus” sem szerette), nagyvárosban nyomorogni, bádogvárosokban tengetni életét.

Hogyan jutottunk el az eszmefuttatásban idáig? Ez a folyamat, amelyik most a gyógyszer-tárakig ért, nem csak róluk szól! Vegyük már észre, hogy egy jól követhető rombolás egyik állomása vagyunk, ahol a magyar érdek ellehetetlenítése a cél. Az egészségügy és ezen belül a gyógyszerészet csak egy állomás ezen az úton. Pedig talán lenne megoldás. Ausztria nem engedte szétverni évszázados gyógyszerellátó rendszerét. Kormányuk a gyógyszerészek, a nemzeti ügy mellé állt! Németország, Olaszország pert nyert a brüsszeli bíróságon a korlátlan liberalizációval szemben.

Talán ez lenne a mindenkori magyar kormány kötelessége. Védeni a magyar érdeket, a magyar gazdaságot, a magyar emberek érdekeit amennyire és ahol lehet, hiszen Európa többi állama is ezt teszi. És ha így lesz – reméljük, hogy hamarosan –, akkor nem kell félteni a magyar vidéket, a péket, az iskolát. És a gyógyszertárat sem!

A változtatás lehetősége a küszöbön van, csak élni kell vele!

Dr. Gara István