A konzultáció-sorozaton egyértelművé vált, hogy a kamara készen áll a reménybeli változásokra, amelyeket a gyógyszerellátás terén az új kormánynak mielőbb meg kell hozni. A gyógyszerészek képesek a betegérdekek figyelembe vételével megfogalmazni a korrekciós igényeiket. A kamara tagsága a gyógyszerellátást az egészségügy részének tekinti és a patikai szolgáltatásokat fejleszteni akarja.

A találkozókról dr. Horváth Tamás elnököt, valamint dr. Hankó Zoltán és dr. Bartus György alelnököt kérdeztük:

- Mi volt a célja a konzultációnak?

Horváth Tamás: Az országgyűlési választások eredményének tükrében már az első fordulót követően tudható volt, hogy stabil kormányzó többséget kap a Fidesz-KDNP. Új kormánya lesz tehát Magyarországnak. A parlamenti többséget adó Fidesz és KDNP az elmúlt négy évben nem titkolta, hogy nem ért egyet a gyógyszerpiac liberalizálásával és többször is kifejtette, hogy kormányra kerülése esetén a kamarával közösen újragondolja a gyógyszerellátás szabályozását. Bár számítottunk a változásra és sokat beszéltünk róla, az új helyzetben szükség volt ezekre a regionális konzultációkra, hogy tisztázzuk azokat az alapelveket, amelyek mentén a kamara megkezdheti a leendő kormánnyal a tárgyalásokat. Célunk volt az is, hogy az alapelvek szintjén kialakuló konszenzusra építve alakítsuk ki az egységes kommunikáció kereteit a gyógyszerellátó rendszer és a kamarai funkciók újraszabályozásáról. A reménybeli változásokra az országos kamarának és a megyei szervezeteknek egyaránt fel kell készülniük.

- Milyen volt a konzultáción való részvétel, annak fogadtatása?

Horváth Tamás: - Egy-két megye kivételével sikerült minden megyét megszólítani, az elnökségek markáns részvétele mellett, jelentős volt az aktivitás is. Bizakodva mondhatom, hogy az egyeztetés fogadtatása kifejezetten pozitív volt, a kollegák érdeklődők és együttműködők voltak. Sikerült az alapelveket tisztáznunk és reménykeltő, hogy a kollegák számára egyértelmű: a rendszerszintű változások az elsődlegesek.

Hankó Zoltán: - A konzultációk tanúbizonyságot tettek a kamara tevékenységéhez és egységes belső és külső kommunikációjához szükséges szemléletbeli azonosságról. Az előkészítő megbeszéléseken ez kérdés volt, annak ellenére, hogy a 12 pontot és a tényleges korrekciós igényeket illetően a kamarán belüli egyetértés kitapintható. Ez egyben azt is jelenti, hogy a szervezeten belül adottak az egységes fellépés és kommunikáció feltételei. Ezzel együtt rengeteg olyan felvetés fogalmazódott meg, amelyek fontosak és mindenképpen beépítendők a kamara érdekvédelmi tevékenységébe. Ez is célja volt a konzultáció-sorozatnak. A felvetések döntő többsége jogos igényeket tartalmaz és azt is láttuk, hogy kollégáink a realitásokból indulnak ki és a társadalmi körülményeket figyelembe véve fogalmazzák meg az elvárásaikat. Ez hittel tölt el abban a tekintetben is, hogy lehet közös hangot találni a majdani politika és a gyógyszerellátás szerepelői között. Ha a köztestületi kamara az önkormányzati és szakmai érdekvédelmi feladatait a közhatalmi rendszer részeként akarja ellátni, nem építhet arra, hogy közte és az állami hatalom gyakorlója között eleve antagonisztikus ellentét van.

Bartus György: - Fontosnak tartom, hogy sikerült tisztázni a Kamara alapvető szerepét a gyógyszerellátó-rendszeren belül. Véleményem szerint, ugyanis csak ebből vezethető le a köztestületség szükségessége, a kötelező tagság intézménye. Csak ezek által lehetünk képesek feladataink elvégzésére. Ugyancsak kiemelt jelentőségűnek gondolom annak egyértelművé tételét, hogy az ellátórendszerben óhajtott bármilyen változás, csak a betegérdekek irányából közelíthető meg eredményesen.

- Milyen típusú problémákat vetettek fel a gyógyszerészek?

Hankó Zoltán: - Szinte minden helyszínen felmerült a gyógyszertár-létesítéssel kapcsolatos gyors újraszabályozás szükségessége, különös tekintettel a külső befektetők és a gyógyszerpiaci szereplők szerepére. Sok szó esett az etikai gondokról, a gyógyszertári marketinggel kapcsolatos kérdésekről, az árképzés, az ajándékozás és a promóció megoldatlan ügyéről, a szakmai színvonal süllyedéséről, a képzés problémáiról különös figyelemmel a szakasszisztens-képzés minőségére, a létszámproblémákról és a gyógyszertárak jövedelmezőségével kapcsolatos nagyon súlyos gondokról. Mindenütt szorgosan jegyzeteltünk, a jegyzetek feldolgozása folyamatban van.

- Mit várnak a gyógyszerészek ebben a helyzetben a kamarától?

Hankó Zoltán: - Mindenki tudja, hogy a 2006 előtti helyzetet és állapotot nem lehet visszaállítani, de törekedni kell arra, hogy a gyógyszerellátó rendszer minél inkább szükséglet-alapú legyen és törekedni kell a gyógyszerész szakmai és egzisztenciális önállóságának megteremtésére. Azt is érzékeli mindenki, hogy a politika reményt keltő megnyilvánulásai ellenére minden egyes változtatásért meg kell küzdeni. Meg kell tudni győzni a parlament és a leendő kormány tagjait arról, hogy össztársadalmi érdek a változtatás. Tekintettel arra, hogy nagy érdekérvényesítő erővel rendelkező ellenérdekelt felekkel szemben fogalmazzuk meg az igényeinket, ráadásul az ellenérdekelt felek ugyanúgy a gyógyszerellátás legitim képviselőjeként jelennek meg mint mi, az ő törekvéseikre és mozgásaikra is figyelemmel kell lennünk. Mindannyiunkban él a türelmetlenség, mert azonnali változások lennének szükségesek a szervezeti struktúrában, a szakmai kérdésekben és a gyógyszertárak jövedelmezőségét érintő dolgokban. Azonban egy működő rendszert egy pillanat alatt tönkre lehet tenni, de évek komoly munkájára van szükség, hogy a rendszer működőképességét újból biztosítani lehessen. A kollegáink azt is megértették és elfogadták, hogy az építkezéshez elsősorban nem a médián keresztül kell a döntéshozókat megnyerni.

Horváth Tamás: - Kétségkívül néhány azonnali lépésre szükség van, mint pl. a gyógyszertár-létesítés moratóriumának mielőbbi kihirdetése, de a kollegák számára az is egyértelmű, hogy egy új szabályozást körültekintően kell előkészíteni, és az időigényes. Jó volt ugyanakkor azt tapasztalni, hogy 2007 óta már nem csak az országos kamara, hanem a megyei szervezetek jelentős része is a változtatási javaslatait, a probléma felvetéseit a betegérdekek figyelembe vételével közelíti meg. Ismét azt tapasztaltuk, hogy ezt a gondolkodásmódot a kollegák elfogadták, és beépült az ő hozzáállásukba is az, hogy a gyógyszerellátás problémáinak a kezelése a betegérdekek helyreállítása és a betegérdekek szolgálata nélkül nem megy. Éppen így, a köztestületiségnél is le kell tudni vezetni a társadalom érdekeiből a változtatási javaslatokat és igényeket.

- Ez azt jelenti, hogy egység van a kamara országos és a megyei szervezetei között a közeljövő stratégiáját illetően?

Horváth Tamás: - A találkozókon azt tapasztaltam, sokak számára most vált világossá, hogy az elmúlt három évben az országos kamara, miért így és miért azt tette, amit tett. Ezt megértették, és felhatalmazást is kaptunk arra, hogy ennek szellemében folytassuk a munkánkat. Azt hiszem, az az irány, amit a kamara országos vezetése képvisel visszaigazolódott, egyben azt is üzenve: egység van a kamarán belül. Természetesen azokat a jelzéseket, amelyeket a konzultációkon kaptunk, be fogjuk építeni a stratégiánkba.

Hankó Zoltán: - Konszenzus van a megyei szervezetek és a kamarai vezetők között az elvárásokat, a teendőket és a tárgyalások technikáját illetően. Másfelől éreztük azt az eltökéltséget is, hogy készen állnak annak a többletfeladatok ellátására, amit a kamara részére a tárgyalások és a reménybeli változások hozhatnak. A tagság a gyógyszerellátást az egészségügy részének tekinti, a szolgáltatásokat fejleszteni szeretné, a beteggel törődni akar. Megfelelő kormányzati lépések szükségesek azonban ahhoz, hogy ez az irányváltás kiteljesedjen.
Az elmúlt években a most végrehajtó hatalomba kerülő politikusokkal folyamatosan konzultáltunk. Az elmúlt hónapokban pedig nemcsak a 2006 óta bekövetkezett károk összegzésére került sor, hanem a leendő irányokról is sokat egyeztettünk. Látják mindannyian, hogy a Molnár Lajos féle törvényeket meg kell változtatni. A politika is tisztában van azzal: a gyógyszerellátás területén változtatási kényszer van. A változtatás mélysége és ütemezése a tét.

Bartus György: - A konzultáció talán legnehezebb feladatának nem is annyira a koncepció megértését és elvi elfogadtatását éreztem, hiszen az minden logikusan gondolkodó ember számára egyértelmű. Sokkal nehezebb volt, annak elfogadtatása a napi „harcokban” felőrlődött, azonnali segítséget váró kollégákkal, hogy mind a kamarai, mind a betegellátó napi munkánk során, csak a fenti gondolatok szerint cselekedve, csak folyamatos és időigényes tevékenység eredményeként érhetjük el céljainkat.

vissza