Gyógyszerészek – jelzők nélkül

„A város érdemes egészségügyi és szociális dolgozója” elismerő oklevelet vehette át Szigetszentmiklóson dr. Keller Tamásné, a Melissa Gyógyszertár vezetője. A Semmelweis nap az egészségügyben dolgozók ünnepe, így az országban több gyógyszerész-kolléga munkáját is hasonló módon honorálták. Most dr. Keller Tamásné, Anna példáján keresztül mutatjuk be a siker mögött álló, mindennapi erőfeszítéseket.

- A Semmelweis napon többnyire orvosok, ápolónők szerepelnek a kitüntettek között, de itt, Szigetszentmiklóson figyelnek a gyógyszerészekre is. Megbecsülnek minket, számítanak ránk. Tény, hogy a várossal nagyon jó a kapcsolatunk; minden egészségügyi rendezvényen ott vagyunk. Az Egészségnap mellett rendszeresen előadásokat tartunk a nyugdíjas klubban, támogatjuk a helyi focicsapatot, részt veszünk a városi szűréseken, iskolabálok megrendezését tombola ajándékokkal segítjük, helyi betegeket , árvízkárosultakat támogatunk. Az „Egészséges városok Magyarországi Szövetségének” helyi koordinátora vagyok, így nemcsak a jelenlét, hanem a szervezés egy része is a feladatom. Szerencsére, a helyi média az országos témákra azonnal rámozdul, és rendszeresen megkeres minket. Liberalizációról, moratóriumról, de például arról is megkérdeznek, hogy van-e valóban gyógyszerésze a betegeknek. Most nyáron például a napozásról, szúnyog- és a kullancsok elleni védelemről kérdeztek. Részt veszünk a Lakihegy Rádió életmód-programjaiban is.

- A Melissában végzett, gyógyszertári munkában mit tartasz kiemelkedőnek?

- Egyértelműen a betegközpontúságot. Amikor átépítettük a patikát, figyeltünk arra, hogy babakocsival, kerekes székkel is be lehessen jönni. Van „intimszobánk”, ahol a betegekkel zavartalanul beszélhetünk a problémáikról. Munkatársaimmal együtt folyamatosan képezzük magunkat, és bár kevesen vagyunk, mindig lehetővé tesszük a részvételt a továbbképző tanfolyamokon. Sok magisztrális gyógyszert készítünk; kilószámra gyártjuk a kenőcsöket, teakeveréket, de sok kúpot is készítünk. A nagyon munkaigényes, ám távolról sem jövedelmező tevékenységeket megpróbáljuk az igényes bőrápolási, kozmetikai és egyéb készítmények széles választékával kompenzálni.

- Manapság a gyógyszertárak viszonyát általában a rivalizálás, a konkurencia jellemzi. Mi a helyzet Szigetszentmiklóson?

- Itt hét patika van. Ennek ellenére jó barátságban vagyunk egymással, függetlenül attól, hogy láncpatikában vagy bevásárlóközpontban dolgozó gyógyszerészről van szó. Összedolgozunk, segítjük egymást.

- Vagyis a szakmai hivatástudat „felülírta” a kereskedelmi érdekeket?

- Valahogy így. Hosszú távon csak ez a filozófia vezethet sikerre.

- Ha egy valamit kívánhatnál a szakma helyzetének javítására, mi lenne az? Mi a legfontosabb? Mi vinné előre a hivatást?

- Az együttműködés. Együttműködés az orvossal, az asszisztenssel, az önkormányzattal – az egészségügy szereplőivel a prevencióban és a gyógyításban. Együttműködés és összetartás a patikusok között, függetlenül attól, hogy hol, milyen tulajdonú patikában – kórházban, láncban, önállóan, vezetőként vagy beosztottként – dolgoznak. Amíg széthúzás van, nem lehet eredményt elérni. Csak magyar gyógyszerész van. Mi itt, városi szinten, a helyi közösségben megvalósítottuk ezt az együttműködést, és szerintem ez az igazi eredmény.

Koncz Mária