"...A patikusok jó emberek. Tiszták, ápoltak, alaposak és az átlagembernél óvatosabbak. Némelyiküknek aztán túl sok is ez a sok jó, ez a sok korlát, ők kedélyes iszogatással, kvaterkázással tompítanak a munkakör feszültségén. Jenci bácsi például, aki sajnos már nincs közöttünk, közvetlenül látta el gyógyszerrel a betegeket. Úgy értem, ha a beteg nem tudta vagy nem akarta kivárni a sort a körzeti orvosnál, esetleg megelégelte, hogy a körorvos leragadt valahol a tanyavilágban, ő a pult mögül, az üvegfalon át megállapította a bajt, s legott felállította a terápiát. És úgy adta át a gyógyszert, hogy a beteg egészen biztos lehetett abban, hogy amit a kezében tart, az a gyógyulás kulcsa..."