Világgazdaság 2011. június 20.

Lépéshátrányban

Drasztikus kórházi átalakítás

Nógrádi Tóth Erzsébet írása

 

Húsz év után újra államosítják a Fővárosi Önkormányzat kórházait, s három, 24 órás szolgálatot nyújtó egészségügyi központot alakítanak ki Budapest és a környező megyék betegeinek ellátására. Az integrációtól várt megtakarítás csak később hoz hasznot, a mai pénzhiány pedig a mindennapi gyógyítást veszélyezteti – mondta a Világgazdaságnak Velkey György, a Fővárosi Önkormányzat egészségügyi bizottságának elnöke, a Magyar Kórházszövetség jelölt elnöke.

A fővárosi kórházak összevonása csak hosszabb távon hoz hasznot, a pénzhiány a mindennapi gyógyítást sodorja veszélybe – vélekedik Velkey György, a Fővárosi Önkormányzat egészségügyi bizottságának elnöke.

 

– Visszafelé forog az idő kereke a fővárosban, hiszen megkezdődik az egészségügy államosítása. Örüljünk vagy búslakodjunk?

– Közel húszéves kísérlet után kerülnek ismét állami tulajdonba a budapesti kórházak. Ezt a gondolatot pártállástól függetlenül már sokszor felvetették a kormányok. Amúgy nem dőlt még el, hogy mi lesz az ország többi egészségügyi intézményével.

– De ősszel, az önkormányzati törvény módosítása után eldőlhet.

– Elképzelhető. Egyébként nem magyar sajátosságról van szó, az Európai Unió több országában is van ilyen szerkezetű intézményrendszer. Ennek valószínűleg az a magyarázata, hogy a gyógyítás a legnagyobb költségigényű szolgáltatás, amelyben hatalmas állami pénzek is mozognak. Így van ez nálunk is, csaknem fele-fele a költségvetési pénz és a társadalombiztosítási járulék. Joggal igényelheti az állam, hogy erősebb ráhatása legyen a pénzforrások felhasználására.

– Miért éppen a fővárossal indul a kórházak államosítása, és mikor?

– A kormány májusi döntése alapján 6-9 hónap alatt kellene ezt megtenni. Feszített tempóval januártól megtörténhet az átállás. Budapest egészségügyi rendszere speciális, hiszen itt koncentrálódik az ország gyógyintézményrendszerének 40 százaléka. Itt gyógyítják Pest, Komárom-Esztergom, Fejér, Nógrád, Heves, Szolnok és Bács-Kiskun megye betegeinek jelentős részét, a speciális beavatkozásokra szakosodott intézetek pedig az egész országból fogadják a pácienseket.

Azért is speciális a helyzet, mert az egészségügyi intézmények sokféle tulajdonban vannak: az aktív ágyak 45 százaléka a tíz fővárosi kórházban koncentrálódik. Emellett itt működnek az állami tulajdonú országos intézetek, a Semmelweis Egyetem és a Honvéd Kórház, valamint négy egyházi és több alapítványi szolgáltató. Ám a legnagyobb fenntartó főváros és állam között alig van együttműködés.

– Mi lesz az alap és szakellátási szolgálatokkal?

– A fővárosi kórházi szakrendelők állami kézbe kerülnek, de az önálló szakrendelők és az alapellátás egyelőre önkormányzati felügyelet alatt maradnak. Mint ahogy a megyei kórházak is.

– Mi lesz a kórházi ingatlanok tulajdonlásával?

– Annak ellenére, hogy az intézmények az egyik közösségi tulajdonból egy másikba kerülnek, szükséges az ingatlanok felmérése, ezt jogászok végzik.

Egyébként a második világháború előtt is sokféle jogi és tulajdoni szerkezetű egészségügyi rendszer volt Magyarországon, azután kerültek állami kézbe. Csak az 1990-es évek elején adták át ezek egy részét az önkormányzatoknak. Most ezzel ellentétes irányú folyamat kezdődik.

– Mit nyernek a betegek és az egészségügyben dolgozók a tulajdonváltással?

– A szervezett betegutakkal, a központosított közbeszerzéssel, az ésszerűbb feladatmegosztással mindenki nyerhet, és pénzforrások takaríthatók meg. A fővárosban három, 24 órás szolgálatot nyújtó, jól felszerelt központ jön létre – a területileg hozzájuk igazítható intézményekkel integrálva – az itt lakók és a széles értelemben vett agglomerációból idejövő 4-4,5 millió ember ellátására. Az egyik térségi központ a János-kórház, a Kútvölgyi kórház s a Városmajorban lévő Érés Szívsebészeti Intézet hármasa lesz, amely Buda, Pest megye dunántúli oldala, valamint Komárom-Esztergom, Fejér megye betegellátási központja lesz.

A másik központ a Róbert Károly körúti Honvéd Kórház, ahová Észak-Pest, Nógrád és Pest megye északi része tartozik majd. A harmadik a Nagyvárad tér környékén kialakuló együttes, ahol a Heim Pál-kórház, az Országos Kardiológiai Intézet és a Semmelweis Egyetem klinikái helyezkednek el. Itt uniós forrásból új tömb épül a Ludovika tér közelében a Korányi-projekt révén. Ehhez a három központhoz igazodnak a progresszivitás alsóbb szintjén lévő fővárosi és megyei intézmények. A központokban látják el a súlyos vagy a sokféle betegséggel küszködő betegeket, akiket az akut ellátás után visszaadnak az alacsonyabb szintű kórházaknak. A kevésbé komplex betegségek ellátását eleve ezek az intézmények végzik. Ez jó esetben most is hasonlóan történik.

– Akkor miért van szükség a betegellátást szervező hivatalokra? A Magyar Orvosi Kamara például emiatt tízmilliárdot meghaladó közpénz elherdálásáról beszél.

– A kamara bírál, de sokan egyetértenek. Nem tudom, honnan veszi a tízmilliárdot, ilyen összegről nem volt szó. Azért van szükség független ellátásszervezőkre, mert az egy-másfél millió lakost ellátó egységek hatékony működéséhez szervezett betegutak kellenek, profi módon kell végezni a központosított közbeszerzéseket is. Szóba jött, hogy végezze a betegútszervezést mondjuk egy-egy nagyobb területi kórház. Ám többen és joggal tartanak attól, hogy a teljesítmény után járó bevételek érdekében maguk felé irányítanák az OEP által jól fizetett betegségekkel a pácienseket. Ezek a hivatalok nem lesznek túladminisztráltak, s állami intézetek lévén nem fölözhetnek le semmiféle hasznot a betegútszervezésből.

– Hatalmas közpénzek mozognak az egészségügyben, gyakran éri bírálat a közbeszerzések miatt a kórházakat. Állítólag akár 20 százalékot is kaphat a vételárból, aki az adott cég termékét vásárolja meg.

– Én ezt nem hiszem. Munkahelyem, a Bethesda Gyermekkórház pár éve közbeszerzési társulást alapított a Semmelweis Egyetemmel és a Budai Irgalmas Rendi Kórházzal. Ennek eredményeként az egyetem milliárdos nagyságrendű havi gyógyszerbeszerzéséhez csatlakozva mi a különféle termékcsoportokban 10–25 százalékos árkedvezményt értünk el. És nem mellesleg senki sem bélyegezhet meg bennünket a csúszópénzek miatt. Az új egészségügyi struktúrában az egymásfél milliós térséghez tartozó egészségügyi intézményrendszerben még eredményesebb lehet a beszerzés.

– Mit szólnak ehhez a beszállítók?

– Gondolom, nekik könnyebb lesz, ha nem elaprózottan és nehezen átlátható érdekviszonyok között kell tárgyalniuk a partnereikkel.

– Nem kerülnek veszélybe a kis és közepes vállalkozások?

– Nem, hiszen egy-egy gyógyszercsoportot és eszközt különféle cégektől szerzünk be most és a jövőben is.

– A közös beszerzésektől várja az ágazatért felelős államtitkár a 20-30 milliárdos megtakarítást.

– Azt nem tudom, mennyi pénz szabadul így föl, de biztos, hogy lesz megtakarítás a hatékony betegútszervezéssel, az integrációval, s az a célunk, hogy a pénzforrások az egészségügyben maradjanak.

– Mikor számíthatnak erre az intézmények?

– Reálisan a jövő év második felétől, de inkább 2013-tól.

– Kibírja addig a forráshiányos ágazat többletpénz nélkül?

– Nem. Az elmúlt két évhez hasonlóan most is súlyos pénzhiánnyal megyünk bele a nyárba. Egyhavi működési forrás hiányzik a kórházakból. Ezért részben a beszállítók hitelezésére kényszerülünk, másrészt meggyengült a betegellátás színvonala. A teljesítményvolumen-korlát miatt a tervezhető műtéteket csúsztatják, újra hosszabbodhat a várólista. Súlyos gondokkal küszködnek a gyermekkórházak, a Heim Pál Gyermekkórház a főváros egyik legeladósodottabb intézménye.

Mára a mindennapi ellátás kerülhet veszélybe, sürgősen gondolni kell a megoldásra.

– Nem gondolja, hogy a „gondolás” kevés?

– Ennek megválaszolása a gazdaságpolitika, a nagypolitika dolga. Mi is tudjuk, hogy feszített az állami költségvetés, erősödnek a restrikciók, de ezzel együtt látni kell, hogy nagy baj van az ágazatban, erősödik a kórházak eladósodása. Az ágazatért felelős minisztérium és államtitkárság napi kapcsolatban van az egészségügyi szolgáltatókkal, folyamatos a jelentési rendszer. Azt azonban nem tudom, hogy a közös ágazati érvrendszer mennyire lesz elegendő a politika meggyőzésére. De azt igen, hogy korábban nem éreztük, hogy az ágazatvezetés a gyógyintézményrendszer oldalán focizik.

– A pénzhiány, a rossz keresetek miatt akarják itthagyni év végén az országot a rezidensek.

Ki fog itthon gyógyítani?

– Örülök, hogy élesen felvetették a bérgondokat, de a követelésük módjával nem értek egyet. A fiam is most végez az orvosin, ismerem a szorító helyzetüket. Világos és egyértelmű életpályamodell kellene.

A szakorvosok havi 200 ezer forint nettó keresetének igénye lenne reális (most ennyit kérnek maguknak a rezidensek), a főorvosi karnál pedig a 300-400 ezer. Így minden minőségi ugrásnál lenne motiváció, a rezidensek számára is.

– Logikus és ésszerű egészségügyi tervekről beszélt. Nem gondolja, hogy a Széll Kálmán-terv, amely 120 milliárd forintot vonna el a mára súlyosan kivéreztetett ágazatból, keresztülhúzza a számításaikat?

– Két különböző logikából kiinduló elgondolásról van szó, ezek bizonyos pontokon ki is olthatják egymást. A Semmelweis-terv egy nagy ívű szakmai építkezési program, a Széll Kálmán-terv pedig az ország jövőjét nagy perspektívában látó adósságcsökkentő terv. Azt gondolom, hogy a Semmelweis-terv jövőjét a Széll Kálmán-terv jelentősen befolyásolhatja. A jövő évi költségvetés elfogadásakor már sok minden kiderül.

Nógrádi Tóth Erzsébet

Világgazdaság

 

Névjegy - Velkey György (50)

1986-ban szerzett diplomát a Debreceni Orvostudományi Egyetem Általános Orvosi Karán. Csecsemő és gyermekgyógyász, aneszteziológus és intenzív terápiás szakorvos. 2008ban védte meg második diplomáját a Semmelweis Egyetem Egészségügyi Menedzserképző Központjában.
1986–95 között a debreceni egyetemen dolgozott, majd a Magyar Református Egyház Bethesda Gyermekkórházának osztályvezető főorvosa, orvos-igazgatója, 2003-tól főigazgatója.

Több orvosszakmai társaság vezetője.

2010-ben választották meg a Magyar Kórházszövetség jelölt elnökének.

2011-től önkormányzati képviselő, a Fővárosi Önkormányzat egészségügyi és szociális bizottságának az elnöke.

Felesége orvos, öt gyermeket nevelnek.

vissza