A Patika Magazin hasábjain 2013 tavaszán a Magyar Gyógyszerészi Kamara elnöksége sorozatot indított, ugyanis az idő tájt olyan jogszabályi változások léptek hatályba, amelyek célja a gyógyszerek kedvező hatásainak minél jobb kiaknázása és a gyógyszerek alkalmazásával együtt járó kockázatok csökkentése volt. A sorozat egyebek mellett célul tűzte ki, hogy részleteiben is bemutassa, mit várhatnak el Önök, betegeink a gyógyszerészektől. Elkötelezettek vagyunk ugyanis abban, hogy a gyógyszerészek minél hasznosabb tagjai legyenek az egészségügyi ellátásnak és lehetőségeikhez mérten segítsék a biztonságos gyógyszeralkalmazást. Honlapunkon most újraolvashatják cikkeinket.

 A XX. század elején felismerték, hogy az egészséges táplálkozás nem csupán a megfelelő kalóriatartalmú élelmiszerek fogyasztását jelenti, hanem egészségünk megőrzéséhez bizonyos mikronutriensek (vitaminok, ásványi anyagok) kellő mennyiségű biztosítására is szükség van.

Ma már jól ismertek az egyes vitaminok hiányának és túlzott mennyiségű alkalmazásának következményei is, azonban a vitaminok megfelelő dozírozása máig viták tárgyát képezi. Mit és mennyit szedjünk életkorunktól, egészségi állapotunktól vagy éppen az aktuális évszaktól függően? Van-e relevanciája a megadózisú vitaminkészítmények alkalmazásának, illetve számolnunk kell-e túladagolással kapcsolatos veszélyekkel?

C-vitamin a megfázás kezelésében – Tévhit vagy igazolt terápia?

A C-vitamin a legismertebb hatóanyagok egyike, amelyet sokan jól bevált házi praktikaként emlegetnek a megfázás megelőzésében és kezelésében. Számos erre irányuló vizsgálat szerint az aszkorbinsav közvetve valóban szerepet játszhat a megfázás terápiájában, azonban a vegyület esszenciális voltát elsősorban antioxidáns tulajdonságának és kollagénszintézisben betöltött szerepének köszönheti. Ennek ellenére mára már a megfázás tüneteinek kezelése és a C-vitamin alkalmazása teljesen összefonódott a köztudatban. Tény, hogy hozzájárulva az egyes fehérvérsejttípusok élettani funkciójához, valóban szükséges az immunrendszer kielégítő működéséhez, azonban jelenlegi ismereteink szerint a megelőzési és a terápiás céllal szedett C‑vitamin sincs jelentősen kedvező hatással a megfázásos betegségek előfordulási gyakoriságára, súlyosságára és időtartamára sem. Jóllehet a nagy fogyasztásával kapcsolatban ismertek kedvező tapasztalatok, azonban ezt a jótékony hatást meggyőző vizsgálatokkal kellene alátámasztani, hogy a jövőben ez az ismeret a napi terápiás gyakorlat során is alkalmazhatóvá váljon. Így kijelenthető, hogy a C-vitamin beviteli forrásául szolgáló számos jól ismert zöldség, gyümölcs (paprika, citrom, narancs, csipkebogyó, alma) biztosítja a felnőttek számára ajánlott napi 75–90 mg bevitelét, ugyanakkor az alternatív vitaminterápia hívei által egyre inkább népszerűsített több grammos készítmény fogyasztását semmilyen tudományos érv nem igazolja. 

A téli D-vitamin-pótlás

Télvíz idején jellemző náthás, influenzás panaszok okainak, illetve lehetséges megelőzésének, kezelésének feltérképezése során egyre kitüntetettebb figyelmet kap manapság a D‑vitamin. Ennek oka, hogy a mostanáig főként csont- és izomrendszerben kifejtett jótékony hatásairól ismert vegyületnek ma már számos krónikus betegség megelőzésében is szerepet tulajdonítanak. Napjainkban hiányát a civilizációs betegségek között tartjuk számon, ezért a magyarországi orvostársaságok konszenzust dolgoztak ki a lehetséges prevenció és a kezelés javasolt módjáról, iránymutatásul szolgálva a napi orvosi gyakorlatban.  A D-vitamin aktív formája (kalcitriol) a bőrben napsugárzás (UV-fény) hatására alakul ki, amely képes elősegíteni az immunrendszer egyes sejtjeinek (T-, B-sejtek) optimális működését. Feltételezik, hogy a nyári hónapokban az UV-sugárzás elég erős ahhoz, hogy a bőrben megfelelő mennyiség szintetizálódjon, ugyanakkor az ősz beköszöntével az UV-sugárzás gyengülése következtében mennyisége alul marad az ideálisnál. Ennek következtében a szervezet könnyen fogékonnyá válik influenzával, illetve más légúti fertőzésekkel szemben, ezért az optimális D-vitamin-mennyiség biztosítása (egészséges felnőtt esetében napi 1500–2000 NE azaz 37,5–50 μg) télen különösen fontos. Ugyanakkor a tabletták, kapszulák használata itt is elővigyázatosságot igényel, hiszen a nem megfelelő alkalmazás esetén a zsírszövetben raktározódó vitamin könnyen túladagolási tüneteket produkálhat.

A várandósság alatti vitaminkezelés aspektusai

A várandósság időszaka speciális periódust jelent a vitaminok optimális mennyiségben történő bevitele szempontjából. Közülük a legfontosabb a folsav, hiszen hiányában a velőcsőzáródási rendellenességek (nyitott gerinc, agy- és koponyahiány) kockázata rendkívül megnő. Ideális mennyisége terhességben napi 0,4–0,8 mg, ami azonban a vegyes, változatos étrend betartása mellett is jóval kisebb mennyiségben jut a szervezetbe. Így a természetes források (spenót, brokkoli, kelbimbó) fogyasztásán túl ajánlott a folsavtartalmú készítmények alkalmazása. A folsav bevitele a tervezett terhességet megelőző 2-3 hónaptól legalább az első trimeszter végéig javasolt, hiszen a legsúlyosabb fejlődési rendellenességek veszélye a magzati fejlődés 15–77. napja között áll fenn. A számos, várandósoknak javasolt vitamin összehasonlításakor a folsavtartalom az elsődleges szempont.

Összegzés

Ma már megkérdőjelezhetetlen tény a vitaminok fogyasztásának szükségessége, azonban az optimális mennyiség továbbra is vitatott. Jóllehet bizonyos állapotok (várandósság), kórképek (felszívódási zavarok) valóban szükségessé teszik a vitaminkészítmények alkalmazását, ugyanakkor bátran kijelenthetjük, hogy a kiegyensúlyozott, egészséges táplálkozás betartása mellett a megadózisú készítmények alkalmazása felesleges. A vitaminok ajánlott dózisát úgy határozzák meg, hogy kifejthessék bizonyított és az egészség megőrzéséhez szükséges élettani hatásaikat. Ha egy vegyületnél az újabb felfedezések, korábban nem ismert élettani hatások feltárása szükségessé teszi, az ajánlott dózist korrigálják – ez történt nemrég a D-vitamin esetén. Az étrend-kiegészítőként forgalmazott vitaminkészítmények összetételét az egyes vitaminok ajánlott napi bevitelének figyelembevételével határozzák meg. Az ehhez viszonyított dózisok (az ajánlott bevitel százaléka) segíthetnek a megfelelő készítmény kiválasztásában. A túlságosan alacsony dózisú termékek esetén a hatás elmaradása reális veszély, a túladagoltaknál pedig kétséges, hogy a túlzott bevitel jár-e valós haszonnal.

Dr. Kovács Bernadett