November 15-én jelent meg a parlament honlapján egy olyan javaslat, amely a gyógyszer-gazdaságossági törvény módosítását célozta. A javaslat teljes körű ellenzéki összefogással született: a benyújtók között egyaránt volt jobbikos, MSZP-s, DK-s, LMP-s és párbeszédes képviselő. A javaslat elsődleges célja a jelenlegi 4000-4500 fős patikalétesítési korlát leszállítása 3000 lakosra, méghozzá úgy, hogy pályázat kiírására kötelezné hivatalból az OGYÉI-t attól függetlenül, hogy a 3000-et meghaladó lakosságszámú településen már van(nak) gyógyszertár(ak), vagy még nincsenek. A javaslat a gyógyszertárak közötti minimális távolság egységesítését, településnagyságtól függetlenül 250 m-re történő csökkentését is előirányozta.

Az indoklás szerint a javaslat a kistelepüléseken lakók gyógyszerellátásának javítását tűzte ki célul, és példaként említette, hogy Marcaliban (ahol eddig 3 gyógyszertár működött, de egy halálozás miatt most már csak két gyógyszertár áll a betegek rendelkezésére) nem lehet új gyógyszertárat létesíteni, mivel a településen 11.500 lakos él. Tendenciózusak voltak a gyógyszertár-ellátottsággal kapcsolatban közölt adatok is. Mint írták, a települések 87,2%-án a jelenlegi szabályozás szerint az OGYÉI nem írhat ki „hivatalból” pályázatot, mindeközben az országban lévő 3155 település közül 2751 településen kevesebb lakos él 4500-nál. Arra vonatkozóan, hogy a gyógyszertár-ellátottság tényleges adatai milyenek, semmilyen utalás nem volt.

Az indoklásban hangsúlyos szerepet kapott a dohánytermék-kiskereskedelemre való hivatkozás, amelynek törvényi szabályozása szerint azon a településen, ahol a lakosok száma a 3 ezret nem haladja meg legfeljebb egy, ahol pedig a 3000 főt meghaladja, minden 3000 fő után további pályázat kiírásának van helye. Mint írják: „Ma Magyarországon tehát minden településen lehet trafik üzemeltetésére pályázatot kiírni és minden 3000 fő lakos után további egyet. Aggályos, hogy az adott esetben életet mentő és egészséget megóvó gyógyszerek forgalmazásának feltételei az egészségünkre kifejezetten káros dohánytermékek forgalmazási feltételeihez képest sokkal szigorúbbak, ezért indokolt a gyógyszertárak esetében is a 3000 fő lakost alapul venni.”

Sokat gondolkodtam azon, hogy vajon mi motiválhatta a javaslatot benyújtó képviselőket. Hiszen egy vélt vagy valós helyi probléma megoldására nem okvetlenül kell a patikai szabályozás alapjait megváltoztatni. Sőt, ma is van lehetőség arra, hogy akármilyen kis településen – megfelelő kezdeményezés esetén – kézi, fiók, sőt (!) közforgalmú gyógyszertár is létesülhessen. Ehhez nem kell 3000-re levinni a patikalétesítés demográfiai korlátait! Ráadásul, a javaslat elfogadása esetén, a kistelepülések gyógyszerellátása garantáltan romlana, tehát pont ellenkező hatást váltana ki, mint amit – legalábbis papíron – akarnak. A demográfiai korlátok  lejjebb vitele nem a kistelepüléseken járna új gyógyszertárak nyitásával, hanem a városokban. Sőt, az így megnyíló gyógyszertárak a vidéki kistelepülések gyógyszertáraitól vonnának el forgalmat, forrást és szakembert. Nehezen tudtam elképzelni azt is, hogy ezt az összefüggést az aláíró képviselők ne ismerték volna fel.

A dilemmáimra december 4-én a Népjóléti Bizottság ülésén kaptam választ: a javaslat bizottsági tárgyalásán a javaslatot jegyző jobbikos képviselők oldalán – szakértői szerepben – a Hálózati Gyógyszertárak Szövetségének munkatársa jelent meg… Egy csapásra minden érthetővé vált.

Vajon meddig lehet ezt a hazug magatartást szó nélkül tűrni? És vajon meddig kell még ezzel a káros mentalitással együtt élnünk?

(P.s.: A Népjóléti Bizottság 9:3 arányban elutasította a javaslat tárgysorozatba vételét.)

Budapest, 2018. december 5.

Dr. Hankó Zoltán
elnök