Április elsején lépett hatályba az egészségügyi szakmai kamarákról szóló törvény módosítása és ezzel együtt a teljes körű kötelező kamarai tagság visszaállítása. Az új szabályozással a Magyar Gyógyszerészi Kamara is visszakapta jogosítványait.
Dr. Hankó Zoltánnal a Kamara alelnökével a szervezet előtt álló feladatokról beszélgettünk.
- Április elseje óta hatályos a módosított kamarai törvény. Miért volt fontos a kamarai vezetőknek a kötelező tagság visszaállítása?
- Nem az a lényeg, hogy a kamarai vezetők fontosnak tartják-e a kötelező tagság helyreállítását. A gyógyszerészet egy hivatás, a hivatásokkal szemben pedig a társadalom komoly elvárásokat támaszt. A társadalom számít a gyógyszerészre, a politika pedig alkalmasnak tartja a gyógyszerészeket arra, hogy a szakmai ügyeiket önkormányzati keretek között maguk intézzék. Azt kértük, hogy rólunk többé ne döntsenek nélkülünk! Erről szól a kamarai törvény, amely a kamarai működés szervezeti kereteit rögzíti, a többit pedig rábízza a gyógyszerészekre. Az önkormányzatiság lényegéhez hozzá tartozik, hogy mindenkire kötelezőek a döntései és mindenkinek joga van a működésébe bekapcsolódni. Mindenki választó és választható! Gondoljuk végig, hogyan működne az a települési önkormányzat, amelynek a vezetőit csak a páros számú házakban lakók választhatják meg, viszont az intézkedései a páratlan számú házakban lakókat is érintik? Ha hivatásként tekintünk a gyógyszerészetre, örüljünk a köztestületiség helyreállításának és a kötelező tagság intézményének.
- Úgy hallom, hogy a kötelező tagság ügyében ellenállással kell megbirkózniuk a kamarai vezetőknek.
- Igen, ezzel együtt azt tapasztalom, hogy a gyógyszerészek döntő többsége örül a változásoknak. Én is érzékelek egyfajta kamara-ellenességet annak a körnek a megnyilvánulásaiban, amelyik nem örül, hogy a gyógyszerészeinek be kell lépni a kamarába. Ezen nem csodálkozom, mert a kamara tevékenysége jelentős üzleti érdekeket sért. Azt is érzékelem, hogy nem mindegyik szakmai szervezet vezetőinek érdeke a kamara megerősödése. Ezt is megértem, bár nem örülök ennek és önsorsrontó hozzáállásnak tartom. És az is tény, hogy a gyógyszerészek egy része mindig is kritikai attitűddel viszonyul minden szerveződéshez, így a kamarához is. Ez részben a bennünk élő kurucos mentalitás, részben a korszellem következménye. A kamara működése sajnos az elmúlt négy évben sem volt tökéletes, ugyanakkor eredménytelennek sem mondható. Az elmúlt évek negatív és pozitív történései pedig egyaránt igazolják, hogy önkormányzati és érdekvédelmi feladatokkal felruházott köztestületre szükség van. A kérdés tehát szerintem nem az, hogy a kamarára igent mondunk vagy nemet, hanem az, hogy milyen gyógyszerészetet szeretnénk, és ehhez milyen kamarára van szükség. De most nem erről folyik a vita, hanem inkább névtelen sms-ekben fenyegetőznek egyesek és ugyancsak névtelen körlevelekben folyik egyfajta uszítás a kamarai vezetéssel szemben. A direct mail régóta alkalmazott marketing-eszköz és bevett módszere a befolyásolásnak és a csapatépítésnek. A vádak jól hangzanak, de többnyire valótlanok.
- Hogyan alakult a kamarai tagság 2010-ben?
- Ha jól emlékszem, egy évvel ezelőtt beszéltünk arról, hogy több kamarai tag van, mint ahányra évekkel ezelőtt számítottam, és azt is említettem, hogy kétirányú folyamatot tapasztalok: a folyamatos lemorzsolódás mellett megjelentek a visszalépők is. Úgy tudom, hogy négyezer fölött volt 2010-ben a kamarai tagok száma, de az egyes területi szervezeteknél nagy a szórás. Van olyan megye, ahol a kollégák több mint háromnegyede tag maradt, máshol meg a felénél is többen távoztak. Az lenne logikus, hogy ahol nagyobb volt a piaci verseny és több új patika létesült, ott nagyobb a lemorzsolódás. Azonban például Pest megyében sok új patika jött létre és Budapest hatása is fokozottan érvényesült, mégis kamarai tag maradt a gyógyszerészek döntő többsége! Ez a megyei vezetők munkájának az eredménye.
- Ön szerint az új kamarai szabályozás több lehetőséget biztosít az előzőnél?
- A 2006 óta hatályban volt szabályozásnál mindenképpen. Azonban ennél is fontosabb, hogy a lehetőségeinkkel hogyan élünk. Például a gyógyszerészi kompetenciák helyreállítása, a gyógyszerellátás és a kamarai működés újraszabályozása olyan időszakban történt, amikor a kamara köztestületisége is megkérdőjeleződött, ugyanakkor emlékszem a régebbi időkből olyan tárgyalásokra is, amikor a törvényben rögzített egyetértési jog ellenére sem sikerült eredményt elérni.
- A patikalétesítéssel kapcsolatos eljárásokban a kamara nem kapott szerepet.
- Ezt most nem tartom bajnak, mert még ma is vannak, akik a 2006 előtti valós vagy vélt sérelmeiket felhánytorgatják, annak ellenére, hogy tudomásom szerint egyetlen bírósági elmarasztalás sem született. Fontosabbnak tartom, hogy a patikai szabályozás normatív legyen és egyértelmű, a szabályokat pedig a hatóság tartsa és tartassa be! A kamarának úgyis sok dolga lesz a szakmai, a minőségi és az etikai normarendszer megújításával, az érdekvédelmi kérdésekkel, a tulajdonosi programmal, valamint azzal, hogy újra közösséggé formálódjon a gyógyszerészet.
- Ha már szóba hozta az etikát, a sajtó is foglalkozott azzal, hogy a kamarai vezetők etikai forródrótot akarnak bevezetni és az említett cikk írója szerint ezzel besúgórendszert építenek ki.
- Örülök, hogy ezt szóba hozta, mert akár még úgy is tűnhet, hogy jogos a vád, hiszen a kamara erre a vádra sem reagált. A besúgás és az etika kizárja egymást, legalábbis abban az erkölcsi rendben, amely szerint élni igyekszem. A forródrót az etikai intézményrendszernek sok helyen jól működő kiegészítő eleme, főleg ott, ahol a bejelentőt védeni kell a várható retorziótól. Szerintem nem a besúgás jelenti a kockázatot, hanem az, ha gyógyszerészeket vagy asszisztenseket a patikákban továbbra is etikátlan gyakorlatra kényszerítenek! Ha a forródrótot a gyógyszerészek megszavazzák, az olyan lesz, ami védi az etikus patikust és elősegíti a gyógyszerészet megújulását, a visszaélések kockázatát pedig a rendszer eleve kizárja. Ennek a technikája jól ismert.
- Milyen lépéseket, konkrét programot tervez a kamara a kötelező tagság bevezetésével? Melyek a legsürgetőbb feladatok, amelyeket a tagság elvár?
- A kamarának április elsejétől nem azzal kell foglalkoznia, amit a feladatának gondol, hanem azzal, amit a törvény rá testál és a tagsága elvár. A kamara jelenlegi vezetésének az a feladata, hogy az új szervezeti rendnek megfelelően lebonyolítsa a tagfelvételeket, előkészítse a kamarai szabályzatokat, összehívja a szabályzatok elfogadására és a tisztújításra hivatott testületeket, és az új testületek felállásáig ellássa a szakmai érdekvédelmi és önkormányzati feladatait. A hogyan továbbot már az új testületeknek kell meghatározni. Ezzel együtt az év első hónapjaiban konzultációk sorozatát tartottuk annak érdekében, hogy a kamara stratégiai feladatait összegezzük, és ezzel a kérdéssel foglalkoztunk a kamara harkányi vándorgyűlésén is. Felmértük a gyógyszer-gazdaságossági és a kamarai törvény változásából adódó feladatokat. Kijelöltük a stratégiai irányokat és munkabizottságokat hoztunk létre az operatív feladatok ellátására. A gyógyszerészetnek vissza kell integrálódnia az egészségügybe és a személyi joghoz tapadó menedzsment kötelességeket a napi gyakorlatban is érvényesíteni kell. Ez a kamarára komoly feladatot ró. Szükség van a tulajdonossá válás programjának a kidolgozására. Meg kell alkotni a szakma jelen helyzethez igazodó jövőképét. Ki kell építeni az önkormányzati munka szervezeti feltételeit is, hiszen a kamara nem felettes szerve, hanem szakmai érdekvédelmi és önkormányzati köztestülete a gyógyszerészeknek. Ezért olyan lesz és úgy fog működni, ahogy azt a gyógyszerészek akarják.
- Köszönöm az interjút.
Tóth Ilona
(Az interjú megjelent a pharmanet.hu-n 2011. április 28-án. A szöveget a pharmanet.hu engedélyével közöljük)
