Április elsején lépett hatályba az egészségügyi szakmai kamarákról szóló törvény módosítása és ezzel együtt a teljes körű kötelező kamarai tagság visszaállítása. Az új szabályozással a Magyar Gyógyszerészi Kamara is visszakapta jogosítványait.
Dr. Hankó Zoltánnal a Kamara  alelnökével a szervezet előtt álló feladatokról beszélgettünk.

 

- Április elseje óta hatályos a módosított kamarai törvény. Miért volt fontos a kamarai vezetőknek a kötelező tagság visszaállítása?

- Nem az a lényeg, hogy a kamarai vezetők fontosnak tartják-e a kötelező tagság helyreállítását. A gyógyszerészet egy hivatás, a hivatásokkal szemben pedig a társadalom komoly elvárásokat támaszt. A társadalom számít a gyógyszerészre, a politika pedig alkalmasnak tartja a gyógyszerészeket arra, hogy a szakmai ügyeiket önkormányzati keretek között maguk intézzék. Azt kértük, hogy rólunk többé ne döntsenek nélkülünk! Erről szól a kamarai törvény, amely a kamarai működés szervezeti kereteit rögzíti, a többit pedig rábízza a gyógyszerészekre. Az önkormányzatiság lényegéhez hozzá tartozik, hogy mindenkire kötelezőek a döntései és mindenkinek joga van a működésébe bekapcsolódni. Mindenki választó és választható! Gondoljuk végig, hogyan működne az a települési önkormányzat, amelynek a vezetőit csak a páros számú házakban lakók választhatják meg, viszont az intézkedései a páratlan számú házakban lakókat is érintik? Ha hivatásként tekintünk a gyógyszerészetre, örüljünk a köztestületiség helyreállításának és a kötelező tagság intézményének.

- Úgy hallom, hogy a kötelező tagság ügyében ellenállással kell megbirkózniuk a kamarai vezetőknek.

- Igen, ezzel együtt azt tapasztalom, hogy a gyógyszerészek döntő többsége örül a változásoknak. Én is érzékelek egyfajta kamara-ellenességet annak a körnek a megnyilvánulásaiban, amelyik nem örül, hogy a gyógyszerészeinek be kell lépni a kamarába. Ezen nem csodálkozom, mert a kamara tevékenysége jelentős üzleti érdekeket sért. Azt is érzékelem, hogy nem mindegyik szakmai szervezet vezetőinek érdeke a kamara megerősödése. Ezt is megértem, bár nem örülök ennek és önsorsrontó hozzáállásnak tartom. És az is tény, hogy a gyógyszerészek egy része mindig is kritikai attitűddel viszonyul minden szerveződéshez, így a kamarához is. Ez részben a bennünk élő kurucos mentalitás, részben a korszellem következménye. A kamara működése – sajnos – az elmúlt négy évben sem volt tökéletes, ugyanakkor eredménytelennek sem mondható. Az elmúlt évek negatív és pozitív történései pedig egyaránt igazolják, hogy önkormányzati és érdekvédelmi feladatokkal felruházott köztestületre szükség van. A kérdés tehát szerintem nem az, hogy a kamarára igent mondunk vagy nemet, hanem az, hogy milyen gyógyszerészetet szeretnénk, és ehhez milyen kamarára van szükség. De most nem erről folyik a vita, hanem inkább névtelen sms-ekben fenyegetőznek egyesek és ugyancsak névtelen körlevelekben folyik egyfajta uszítás a kamarai vezetéssel szemben. A direct mail régóta alkalmazott marketing-eszköz és bevett módszere a befolyásolásnak és a csapatépítésnek. A vádak jól hangzanak, de többnyire valótlanok.

- Hogyan alakult a kamarai tagság 2010-ben?

- Ha jól emlékszem, egy évvel ezelőtt beszéltünk arról, hogy több kamarai tag van, mint ahányra évekkel ezelőtt számítottam, és azt is említettem, hogy kétirányú folyamatot tapasztalok: a folyamatos lemorzsolódás mellett megjelentek a visszalépők is. Úgy tudom, hogy négyezer fölött volt 2010-ben a kamarai tagok száma, de az egyes területi szervezeteknél nagy a szórás. Van olyan megye, ahol a kollégák több mint háromnegyede tag maradt, máshol meg a felénél is többen távoztak. Az lenne logikus, hogy ahol nagyobb volt a piaci verseny és több új patika létesült, ott nagyobb a lemorzsolódás. Azonban például Pest megyében sok új patika jött létre és Budapest hatása is fokozottan érvényesült, mégis kamarai tag maradt a gyógyszerészek döntő többsége! Ez a megyei vezetők munkájának az eredménye.

- Ön szerint az új kamarai szabályozás több lehetőséget biztosít az előzőnél?

- A 2006 óta hatályban volt szabályozásnál mindenképpen. Azonban ennél is fontosabb, hogy a lehetőségeinkkel hogyan élünk. Például a gyógyszerészi kompetenciák helyreállítása, a gyógyszerellátás és a kamarai működés újraszabályozása olyan időszakban történt, amikor a kamara köztestületisége is megkérdőjeleződött, ugyanakkor emlékszem a régebbi időkből olyan tárgyalásokra is, amikor a törvényben rögzített egyetértési jog ellenére sem sikerült eredményt elérni.

- A patikalétesítéssel kapcsolatos eljárásokban a kamara nem kapott szerepet.

- Ezt most nem tartom bajnak, mert még ma is vannak, akik a 2006 előtti valós vagy vélt sérelmeiket felhánytorgatják, annak ellenére, hogy tudomásom szerint egyetlen bírósági elmarasztalás sem született. Fontosabbnak tartom, hogy a patikai szabályozás normatív legyen és egyértelmű, a szabályokat pedig a hatóság tartsa és tartassa be! A kamarának úgyis sok dolga lesz a szakmai, a minőségi és az etikai normarendszer megújításával, az érdekvédelmi kérdésekkel, a tulajdonosi programmal, valamint azzal, hogy újra közösséggé formálódjon a gyógyszerészet.

- Ha már szóba hozta az etikát, a sajtó is foglalkozott azzal, hogy a kamarai vezetők etikai forródrótot akarnak bevezetni és – az említett cikk írója szerint – ezzel besúgórendszert építenek ki.

- Örülök, hogy ezt szóba hozta, mert akár még úgy is tűnhet, hogy jogos a vád, hiszen a kamara erre a vádra sem reagált. A besúgás és az etika kizárja egymást, legalábbis abban az erkölcsi rendben, amely szerint élni igyekszem. A forródrót az etikai intézményrendszernek sok helyen jól működő kiegészítő eleme, főleg ott, ahol a bejelentőt védeni kell a várható retorziótól. Szerintem nem a besúgás jelenti a kockázatot, hanem az, ha gyógyszerészeket vagy asszisztenseket a patikákban továbbra is etikátlan gyakorlatra kényszerítenek! Ha a forródrótot a gyógyszerészek megszavazzák, az olyan lesz, ami védi az etikus patikust és elősegíti a gyógyszerészet megújulását, a visszaélések kockázatát pedig a rendszer eleve kizárja. Ennek a technikája jól ismert.

- Milyen lépéseket, konkrét programot tervez a kamara a kötelező tagság bevezetésével? Melyek a legsürgetőbb feladatok, amelyeket a tagság elvár?

- A kamarának április elsejétől nem azzal kell foglalkoznia, amit a feladatának gondol, hanem azzal, amit a törvény rá testál és a tagsága elvár. A kamara jelenlegi vezetésének az a feladata, hogy az új szervezeti rendnek megfelelően lebonyolítsa a tagfelvételeket, előkészítse a kamarai szabályzatokat, összehívja a szabályzatok elfogadására és a tisztújításra hivatott testületeket, és az új testületek felállásáig ellássa a szakmai érdekvédelmi és önkormányzati feladatait. A hogyan továbbot már az új testületeknek kell meghatározni. Ezzel együtt az év első hónapjaiban konzultációk sorozatát tartottuk annak érdekében, hogy a kamara stratégiai feladatait összegezzük, és ezzel a kérdéssel foglalkoztunk a kamara harkányi vándorgyűlésén is. Felmértük a gyógyszer-gazdaságossági és a kamarai törvény változásából adódó feladatokat. Kijelöltük a stratégiai irányokat és munkabizottságokat hoztunk létre az operatív feladatok ellátására. A gyógyszerészetnek vissza kell integrálódnia az egészségügybe és a személyi joghoz tapadó menedzsment kötelességeket a napi gyakorlatban is érvényesíteni kell. Ez a kamarára komoly feladatot ró. Szükség van a tulajdonossá válás programjának a kidolgozására. Meg kell alkotni a szakma jelen helyzethez igazodó jövőképét. Ki kell építeni az önkormányzati munka szervezeti feltételeit is, hiszen a kamara nem felettes szerve, hanem szakmai érdekvédelmi és önkormányzati köztestülete a gyógyszerészeknek. Ezért olyan lesz és úgy fog működni, ahogy azt a gyógyszerészek akarják.

- Köszönöm az interjút.

Tóth Ilona

(Az interjú megjelent a pharmanet.hu-n 2011. április 28-án. A szöveget a pharmanet.hu engedélyével közöljük)

vissza