A Táltosképző májusi összejövetelén dr. Bodrogi József egészségügyi közgazdász volt a vendég, aki a gyógyszerpiacon belüli érdekkonfliktusok történetéről, természetéről és kezeléséről tartott előadást. Az adatokkal bőven alátámasztott beszámoló számos összefüggést tárt fel, és ráirányította a figyelmet arra, hogy a piac szereplőinek egyéni önérdeke sokszor felülírhatja az ágazatét.

Dr. Hankó Zoltán köszöntő szavai után röviden bemutatta dr. Bodrogi József egészségügyi közgazdászt, a Corvinus és az ELTE volt oktatóját, volt miniszteri biztost, akivel közel két évtizedes ismeretségük alatt hosszú távú munkakapcsolatuk alakult ki. Dr. Bodrogi a gyógyszerpiacon belüli érdekkonfliktusok történetéről, természetéről és kezeléséről tartott előadást. Az előadó bevezetőjében elmondta, két fő téma köré gyűjtötte mondandóját: az egyik a gyógyszerpiaci trendek kérdésköre, míg a második téma esetében hazai vizekre evez és a magyar gyógyszerpiaci főszereplők helyzetébe próbál betekintést nyújtani – már itt felhívta a figyelmet arra, hogy másféle szempontokat érvényesítenek a gyártók, a finanszírozók, a nagykereskedők és az orvosok. 

Az előadás gyógyszerpiaci trendekkel foglalkozó részében a piac globális jellegét hangsúlyozta. Kitért arra is, hogy pár hónapos késéssel nálunk is megjelenik minden új termék. A továbbiakban a gyógyszeripar „dilemmáját” vázolta föl. E szerint vannak a különféle megbetegedések, amelyek kezelésére jelenleg nem ismeretesek áttörést jelentő gyógyszerek. Ez óriási nyomást generál a betegek részéről, a gyógyszergyártásnak pedig kihívást jelent. A gyógyszer kutatás-fejlesztés azonban kockázatos tevékenység, hiszen 10 ezer szabadalmaztatott vegyületből 4 lesz sikeres. Továbbá igen drága is, mert egy terápia kifejlesztése kb. 1,2 milliárd dollárba kerül… Bodrogi egy amerikai példát hozott ennek szemléltetésére: a hepatitis C-terápia 80 ezer dollár egy beteg számára. „Jól van így? Ha van ennyi pénzem, meggyógyulok, ha nincs, nem?”  – tette fel a finanszírozónak, a gyógyszeriparnak és a társadalomnak is komoly problémát jelentő kérdést.

A közgazdász mindent a kereslettel és kínálattal magyaráz –mondta, és így is tett a továbbiakban. Először a gyógyszerpiac keresleti oldalának néhány jellemzőjét ismertette. A megbetegedések okait 60-70 százalékban az életmóddal magyarázzák, kisebb részben pedig a genetikai és környezeti okokkal; ez utóbbi alatt természeti és társadalmi okokat is értve. Úgy látja, ma az elhízás az egyik legfontosabb népegészségügyi kihívás, annak minden következményével – mindezt hazai és külföldi adatokkal támasztotta alá. A keresleti oldal másik fontos tényezője, hogy az átlagéletkor világszerte emelkedik, ott is, ahol egyébként alacsony. Ma hazánkban 13 százalék a 65 éven felüliek aránya, ami egyrészt terhet jelent az egészségpolitika számára, másrészt pedig a kérdés megoldását a politika nem szívesen vállalja föl. A politika számára ugyanis a költséghatékonyság szempontjából az a kérdés vetődik fel, hogy X forint befektetéssel mennyi nyereséget tud elérni, és 65 év fölöttiek kezelése költséghatékonyság szempontjából nehezen értelmezhető. A társadalom elöregedése hatalmas egészségpolitikai kérdés, nálunk a 64 éven felettiekre fordítják például a gyógyszertámogatás 2/3 részét. A fejlett világnak pedig az ezzel kapcsolatos kérdéseket előbb-utóbb fel kell tennie. A döntést gátolja, hogy az egészségügybe ma befektetett összegek csak évtizedek múlva hoznak hasznot … akkor pedig már lehet, hogy nem is az adott politikus, párt lesz hatalmon. Kivételként említette Finnországot, ahol 1975-ben olyan politikai döntés született, amely az egészségügyre kifejtett kedvező hatása akkor jelentkezett, amikor az azt bevezető miniszter már nem is élt. Nem szívesen fektet a politika olyanba, amely nem hoz számára hasznot.

A kínálati oldallal folytatva elmondta, a világ gyógyszeripara tavaly kutatás-fejlesztésre 50 milliárd dollárt költött. Több piaci adatot is megosztott a hallgatósággal: például 2014-ben a világ gyógyszer-értékesítésből  befolyt összege  1100-1200 milliárd dollár volt. A Föld lakosságának 4 százaléka fogyasztja a gyógyszerek 30 százalékát. Míg az Egyesült Államokban 9 százalékos volt a növekedés, addig a BRICK országaiban ez 52 százalékot tett ki – ez utóbbi ma a húzóerő.

Majd feltette a kérdést: a növekvő egészségügyi kiadásokat vajon honnan lehet finanszírozni? Ha nincs elég pénz, milyen más források állhatnak rendelkezésre? Ez komoly probléma mindenhol, és – a kínálati oldalnál maradva – a törzskönyvezés költségeiről, a betegtájékoztatókról és a gyógyszerbiztonság szigorodó feltételeiről is szót ejtett, ahogy a gyógyszerhamisításról is.

A következőkben a magyar trendek bemutatásával folytatva. Felhívta a figyelmet arra, hogy egy adott ország gazdasági fejlődéséhez tőkére és munkára van szükség. Mivel hazánkban a tőke nem jut jelentős szerephez, marad munka – ez viszont függ az oktatástól és a munkavégző képesség megőrzésétől, így az egészségügytől. Ezekre jobban kéne koncentrálni a politikának… Úgy látja, egyre gyakrabban hangzanak el olyan kérdések, hogy mennyit költsön egy ország egészségügyre. Minden országban ugyanaz a helyzet: az egyes szakágak benyújtják kéréseiket, mindenki kér valamilyen összeget. Olyan azonban nyilvánvalóan nincs, hogy minden kérést teljesíteni lehetne. Az első szűrő a pénzügyminiszter, ő látja, van-e a kérés teljesítésére pénz. A legfelső döntéshozó azonban mindenhol a politika – ez diszponál a források fölött. Megnézik, az adott befektetésnek mi a kimenetele, a társadalmi hatások mellett a politikait is figyelembe veszik: Mi lesz a politikai hozadéka, ha pl. 100 milliárdot betesznek az egészségügybe? Lesz valamilyen politikai haszna? A válaszok ismeretében dönt a politika.

Az előadó a továbbiakban a gyógyszergyártók szempontjából elemezte a vaklicit hatását. Úgy látja, inkább előnyökkel jár a rendszer. Szó esett továbbá a gyógyszergyártók különadójáról és a sávos befizetésről is. Majd a piac néhány jellemző adatát ismertette: például tavaly 300 millió doboz gyógyszert adtak el, valamint 500 tonnát tett ki a begyűjtött és megsemmisítésre került gyógyszer.

A hazai gyógyszerpiac sokkomponensű vektorrendszerként jellemezhető, ahol a finanszírozó, a gyártók, a kereskedők, az orvosok és a fogyasztók érdekei találkoznak egymással. Hazánkban elmaradtak a GDP növekedéstől az egészségügyi kiadások, de vajon hogyan lehetne bővíteni a forrásokat? A „chips-adót” említette, valamint azt, hogy először nálunk sikerült egészségügyi bevétellé konvertálni az alkohol és a dohány jövedéki adóját. A forrásbővítés ezen technikájának bővítése 2014 után azonban leállt. Komoly bevételi forrást jelentenek a Fázis-3 klinikai vizsgálatok, mert jelentős összeg áramlik így be a rendszerbe. Jól szerepelünk a klinikai vizsgálatok versenyében.

Az innovatív és a generikus gyógyszergyártók hazai helyzetének ismertetését követően a gyógyszer-nagykereskedők kerültek szóba: a patikai forgalom 80 százalékát 2 cég bonyolítja. Felvetette továbbá, hogy a kórházi gyógyszerek beszerzésének 80 százaléka egy külföldi céghez köthető – át kellene gondolni ezt a helyzetet. Szó esett továbbá a közelmúltban történt szervezeti átalakulásokról, a kistelepülések gyógyszerellátásáról és az Uniónál a lakossági gyógyszerellátás átszervezése kapcsán ellenünk elindított eljárásról is. Ez után az orvosokat említette, hangsúlyozva romló helyzetüket, az elvándorlás problematikáját és az utánpótlás kérdését.

A több mint három órás elemzést követően a hagyományokhoz hűen lehetőség nyílt kérdések feltételére. Ezek egyikére válaszként felhívta a figyelmet arra, hogy a Ratkó-korszak szülöttei hamarosan nyugdíjba mennek, és ez komoly problémákat fog okozni a nemcsak a nyugdíjrendszerben, hanem az egészségügyben is.

Az előadáson és az azt követő konzultáción elhangzottak alapján elmondható, hogy a gyógyszerpiac rendkívül bonyolult érdekviszonyokkal és komoly finanszírozási problémákkal működő területe az egészségügyi ellátásoknak, amelynek társadalmi, népegészségügyi és nemzetgazdasági vonatkozásai messze túlmutatnak az ágazati kereteken. A gyógyszerpiac szereplői a közös érdekek érvényesítésén túl egyéni érdekeik érvényesítésére is nagy hangsúlyt helyeznek, és ezt a gyógyszerészeknek a mindennapi munkában és érdekvédelmi tevékenységük során is figyelembe kell venni.

Végül az egri vándorgyűlésen megtartott Táltosképző összejövetelen elhangzottaknak megfelelően, elindult a fiatalok kamarai integrációját és szakmai problémáinak megoldását elősegítő problématérkép összeállítását célzó munka. 

B. Zs.

Fotó: Dr. Nagy Vilmos