A megyei közgyűlésekről érkező hírek szerint, és saját tapasztalataim alapján is elmondható, hogy a gyógyszertári hálózatokban dolgozó gyógyszerészek az eddigieknél lényegesen aktívabban vesznek részt a közgyűléseken, a jelöltállítás és a választás folyamatában. Ez örömtelinek tekinthető, hiszen a gyógyszer-gazdaságossági törvényben év elején bekövetkezett változások napi gyakorlatban való érvényesítése és a kamara szakmai érdekvédelmi és önkormányzati feladatainak a kiteljesítése a hálózatokban és az önálló magángyógyszertárakban dolgozó gyógyszerészek együttműködése nélkül nehezen képzelhető el. Megindult a gyógyszerészet vissza-integrációja az egészségügybe, a gyógyszerészi kompetenciák rendezéséért (így többek között a személyi joghoz tapadó menedzsment jogokért) évekkel ezelőtt elindított programot folytatni kell, döntés született a Semmelweis-tervről és küszöbön a Széll Kálmán-terv bevezetése, továbbá előttünk áll az ún. tulajdonosi program végrehajtása, melynek a végpontján valamennyi gyógyszertárban többségi gyógyszerészi tulajdont kell biztosítani hogy csak néhány elemét említsem a ránk váró feladatoknak. A ránk váró munka nemcsak a közforgalomban dolgozó gyógyszerészek, a személyi jogosok és beosztottak kamarai együttműködését, hanem a gyógyszerészet más területein dolgozó kollégáink kamarai integrálását is igényli.
Meglehetősen vegyes érzelmeket kelt viszont a gyógyszertári hálózatok nemgyógyszerész tulajdonosainak kamarai aktivizálódása. Ahol csak lehet, jogászokkal támadtatják meg a közgyűlések előkészítését és lebonyolítását. Van, ahol a lánc tulajdonosai úgy döntöttek, hogy a közgyűlés idejére minden gyógyszertárukat bezárják, gyógyszerészeik jelenlétét a közgyűlésen elvárják, és részvételüket az általuk vezetett jelenléti íven fogják kontrollálni (hivatalosan azért, hogy az éves kamarai tagdíj megtérítésére a résztvevők méltóvá váljanak). Továbbá összeállítják a jelöltlistát, akikről úgy gondolják, hogy az adott lánc szakmai értékrendjét sikeresen képviselhetik a kamarában.
Tisztelt Hölgyeim és Uraim!
Szeretném tájékoztatni Önöket, hogy az Országgyűlés az egészségügyben működő szakmai kamarákról szóló 2006. évi XCVII. sz. törvényben nem a gyógyszertárlánc-tulajdonosok, hanem a gyógyszerészek jogát ismerte el a szakmai önkormányzathoz, annak érdekében, hogy közvetlenül és az általuk választott testületek, tisztségviselők útján önállóan intézzék szakmai ügyeiket, meghatározzák és a közérdekkel összhangban képviseljék szakmai, etikai, gazdasági és szociális érdekeiket. A kamara feladatául pedig ugyanez a törvény azt szabta, hogy a hivatás gyakorlásával és az egészségügyi tevékenységgel összefüggő kérdésekben képviselje és védje tagjainak érdekeit és jogait, és külön jogszabályokban meghatározott keretek között egyedi ügyekben is segítse elő ezen jogok érvényesítését. Amikor tehát felszólalok ezen méltatlan és a gyógyszerészeket megalázó, továbbá a jogszabályi előírásokat figyelmen kívül hagyó jelenségek ellen, a kamarai törvényben foglalt normák betűjének és szellemének betartását kérem Önöktől és gyógyszerész kollégáimtól is!
Idősebb sajnos már közülünk eltávozott kollégáim és volt vezetőim elmondása szerint még a gyógyszertári központok élére, a múlt század ötvenes éveiben kinevezett laikus vállalatigazgatók sem vették maguknak a bátorságot ahhoz, hogy a Magyar Gyógyszerészeti Társaság helyett akkoriban egyedül engedélyezett szakcsoport életébe ilyen durva eszközökkel avatkozzanak be!
Ma a gyógyszerészek szakmai és egzisztenciális függetlenségének a kamara az egyik záloga. Félreértés ne essék, a kamara mint a gyógyszerészek szakmai érdekvédelmi és önkormányzati köztestülete, érdekelt abban, hogy a gyógyszerészet területén működő különféle szervezetekkel és erőcsoportokkal együttműködést alakítson ki. Ennek azonban előfeltétele a kamarai törvényben foglaltak tiszteletben tartása és a gyógyszerészek önállóságának legalább elemi szintű elfogadása.
Budapest, 2011. július 26.
Dr. Hankó Zoltán
alelnök, MGYK
