A megyei közgyűlésekről érkező hírek szerint, és saját tapasztalataim alapján is elmondható, hogy a gyógyszertári hálózatokban dolgozó gyógyszerészek az eddigieknél lényegesen aktívabban vesznek részt a közgyűléseken, a jelöltállítás és a választás folyamatában. Ez örömtelinek tekinthető, hiszen a gyógyszer-gazdaságossági törvényben év elején bekövetkezett változások napi gyakorlatban való érvényesítése és a kamara szakmai érdekvédelmi és önkormányzati feladatainak a kiteljesítése a hálózatokban és az önálló magángyógyszertárakban dolgozó gyógyszerészek együttműködése nélkül nehezen képzelhető el. Megindult a gyógyszerészet „vissza-integrációja” az egészségügybe, a gyógyszerészi kompetenciák rendezéséért (így többek között a személyi joghoz tapadó menedzsment jogokért) évekkel ezelőtt elindított programot folytatni kell, döntés született a Semmelweis-tervről és küszöbön a Széll Kálmán-terv bevezetése, továbbá előttünk áll az ún. tulajdonosi program végrehajtása, melynek a végpontján valamennyi gyógyszertárban többségi gyógyszerészi tulajdont kell biztosítani – hogy csak néhány elemét említsem a ránk váró feladatoknak. A ránk váró munka nemcsak a közforgalomban dolgozó gyógyszerészek, a személyi jogosok és beosztottak kamarai együttműködését, hanem a gyógyszerészet más területein dolgozó kollégáink kamarai integrálását is igényli.

Meglehetősen vegyes érzelmeket kelt viszont a gyógyszertári hálózatok nemgyógyszerész tulajdonosainak kamarai aktivizálódása. Ahol csak lehet, jogászokkal támadtatják meg a közgyűlések előkészítését és lebonyolítását. Van, ahol a lánc tulajdonosai úgy döntöttek, hogy a közgyűlés idejére minden gyógyszertárukat bezárják, gyógyszerészeik jelenlétét a közgyűlésen elvárják, és részvételüket az általuk vezetett jelenléti íven fogják kontrollálni (hivatalosan azért, hogy az éves kamarai tagdíj megtérítésére a résztvevők méltóvá váljanak). Továbbá összeállítják a jelöltlistát, akikről úgy gondolják, hogy az adott lánc „szakmai értékrendjét” sikeresen képviselhetik a kamarában.

Tisztelt Hölgyeim és Uraim!

Szeretném tájékoztatni Önöket, hogy az Országgyűlés az egészségügyben működő szakmai kamarákról szóló 2006. évi XCVII. sz. törvényben nem a gyógyszertárlánc-tulajdonosok, hanem a gyógyszerészek jogát ismerte el a szakmai önkormányzathoz, annak érdekében, hogy közvetlenül és az általuk választott testületek, tisztségviselők útján önállóan intézzék szakmai ügyeiket, meghatározzák és a közérdekkel összhangban képviseljék szakmai, etikai, gazdasági és szociális érdekeiket. A kamara feladatául pedig ugyanez a törvény azt szabta, hogy a hivatás gyakorlásával és az egészségügyi tevékenységgel összefüggő kérdésekben képviselje és védje tagjainak érdekeit és jogait, és – külön jogszabályokban meghatározott keretek között – egyedi ügyekben is segítse elő ezen jogok érvényesítését. Amikor tehát felszólalok ezen méltatlan és a gyógyszerészeket megalázó, továbbá a jogszabályi előírásokat figyelmen kívül hagyó jelenségek ellen, a kamarai törvényben foglalt normák betűjének és szellemének betartását kérem Önöktől és gyógyszerész kollégáimtól is!

Idősebb – sajnos már közülünk eltávozott – kollégáim és volt vezetőim elmondása szerint még a gyógyszertári központok élére, a múlt század ötvenes éveiben kinevezett laikus vállalatigazgatók sem vették maguknak a bátorságot ahhoz, hogy a Magyar Gyógyszerészeti Társaság helyett akkoriban egyedül engedélyezett szakcsoport életébe ilyen durva eszközökkel avatkozzanak be!

Ma a gyógyszerészek szakmai és egzisztenciális függetlenségének a kamara az egyik záloga. Félreértés ne essék, a kamara mint a gyógyszerészek szakmai érdekvédelmi és önkormányzati köztestülete, érdekelt abban, hogy a gyógyszerészet területén működő különféle szervezetekkel és erőcsoportokkal együttműködést alakítson ki. Ennek azonban előfeltétele a kamarai törvényben foglaltak tiszteletben tartása és a gyógyszerészek önállóságának legalább elemi szintű elfogadása.

Budapest, 2011. július 26.

Dr. Hankó Zoltán

alelnök, MGYK