A gyógyszer-gazdaságossági törvény tavaly decemberi módosítását megelőzően a média (és benne a szakmai sajtó) érdeklődését elsősorban a patikalétesítés és -tulajdonlás kérdései keltették fel. A változtatások azonban egyéb területeken is jelentősek. Továbbgondolásra érdemes például a gyógyszertárakkal szemben támasztott követelmények változása, melyek egy részére az alábbiakban igyekszem a figyelmet felhívni. A korrekciók – más változtatásokkal együtt – a gyógyszertárak egészségügybe történő vissza-integrációjának részét képezik.

I.

A változások jogi aspektusai

 

A gyógyszer-gazdaságossági törvényből törlésre került az a megfogalmazás, miszerint a gyógyszertárban kiskereskedelmi gyógyszerellátó tevékenységet folytatnak. A gyógyszertáron kívüli gyógyszer-forgalmazás sem része többé a közvetlen lakossági gyógyszerellátásnak, melyet ezentúl csak gyógyszertár, megfelelő szakmai feltételekkel végezhet. Megváltozott a gyógyszertár definíciója is. Az eddig hatályos törvényszöveg az egészségügyi szolgáltató és a kiskereskedelmi tevékenységet egymás mellé rendelten kezelte. Az új definíció a gyógyszertár egészségügyi tevékenységére nagyobb hangsúlyt helyez, hiszen a „gyógyszertár egészségügyi szolgáltató és kiskereskedelmi tevékenységet is végző egészségügyi intézmény”.

 

Növekedtek a gyógyszertárakkal szembeni elvárások is. A közforgalmú gyógyszertárakat újra teljes körű gyógyszerellátásra kötelezi a jogszabály, ennek keretében „magisztrális gyógyszerkészítést is” kell végezniük.  (Egyébként az intézeti gyógyszertárnak is biztosítania kell az intézet „teljes körű” gyógyszerellátását.) Az eddig hatályos törvényszöveg szerint a gyógyszertár egészségügyi feladata csupán a „gyógyszerek kiszolgáltatása”, valamint az e gyógyszerekkel kapcsolatos „felvilágosító, tanácsadó szolgáltatás” volt. Ezek az egészségügyi feladatok most kiegészültek a „tápszerek, gyógyászati segédeszközök és a gyógyszertárban forgalmazható egyéb termékek” helyes alkalmazásra vonatkozó teljes körű tájékoztatással történő kiszolgáltatásával, továbbá a „helyes és eredményes gyógyszeres terápia elősegítése, követése, valamint a prevencióban, népegészségügyi programokban való részvétel” is a gyógyszertár egészségügyi feladata lett.

 

II.

A változások néhány szakmai aspektusa

 

A nem gyógyszer besorolású termékek patikai értékesítését a korábbi jogszabály tehát nem tekintette egészségügyi szolgáltatásnak. A gyógyszerésztől azonban ebben az esetben is joggal várta el a beteg, hogy „egészségügyi szolgáltatást” nyújtson és ugyanazzal a szemlélettel kezelje a problémáját, mint a gyógyszerek expediálása során. Magyarul: a gyógyszerész ne váljék bolti eladóvá. Azonban a gyógyszerekkel kapcsolatos gyógyszertári gyakorlat egyre inkább a „gyógyszernek látszó” termékek patikán kívüli kiskereskedelmi forgalmazásának gyakorlatához kezdett hasonlítani. Még a közfinanszírozott gyógyszerek patikai értékesítéséhez kapcsolódó promóciós technikákat is a kereskedelemből vettük át: ilyenek voltak a 100 (később 300, majd 500!) Ft-os akciók, a bújtatott és halasztott kedvezmények.

 

A gyógyszertárban lényegében ugyanazon értékesítési folyamat keretei között kerül sor a közfinanszírozott, vényköteles és vénynélküli gyógyszerek, a gyógytermékek, étrend-kiegészítők, biotermékek és egyéb patikai termékek kiszolgáltatására. Ezen termékek közös jellemzője, hogy alkalmazásuk célja a betegségek gyógyítása és/vagy megelőzése, illetve a fogyasztó egészségben tartása. Hatásosságukban és alkalmazásuk kockázataiban azonban nagy különbség van. A gyógyszerek hatásossága és biztonságossága bizonyított, gyártásuk és forgalmazásuk, továbbá az információs mechanizmusok (lásd pl. alkalmazási előirat, betegtájékoztató) hatósági kontroll alatt állnak. A többi termékcsoporttal szemben támasztott követelmények azonban kevésbé szigorúak: hatásosságuk nem bizonyított és a hatósági engedélyezés helyett többüknél elegendő egy notifikációs eljárás elindítása is. A gyártási és forgalmazási feltételeket sem kontrollálják úgy, mint pl. a gyógyszereknél. A fogyasztói attitűdben azonban ezek a különbségek egyre kevésbé manifesztálódnak: egy vizsgálat megállapításai szerint a lakosság nem tud különbséget tenni a gyógyszertárakban beszerezhető vénynélküli gyógyszerek, gyógytermékek, étrend-kiegészítők és biotermékek hatásossága között.

 

A tévhitek kialakulásának számos oka lehetett. Jelentős szerepet játszhatott pl. a reklám- és az árszabályozás hasonlósága, melyet a nem gyógyszer termékeket gyártó és forgalmazó cégek ügyesen felhasználnak. Az is kiváltó ok lehetett, hogy a gyógyszertári promóciós és értékesítési folyamatban ezen termékcsoportok megfelelő megkülönböztetése eddig nem volt biztosított: a patikai ajándékozás, pontgyűjtés és akciózás valamennyi patikai termékcsoportra kiterjedt, továbbá a vény nélkül beszerezhető gyógyszerek és a különböző egyéb termékek reklámja gyakran együtt jelent meg az akciókat meghirdető patikai szórólapokon és reklámújságokban.

 

A különböző felmérések szerint a gyógyszerésszel szembeni bizalom továbbra is jelentős. A betegek nagy hányada a gyógyszerészt jól felkészült és hiteles szakembernek tartja, igényli a segítségét, elfogadja a javaslatait és a tájékoztató tevékenységét. Erre vonatkozóan a közelmúltban reprezentatív felmérések is készültek. Ismert olyan vizsgálat, amely szerint a gyógyszerésszel szembeni bizalmi index még az orvosénál is magasabb. Az a „fogyasztói” bizalom tehát, amely a gyógyszertárral és a gyógyszerésszel szemben megmutatkozik, felértékeli a patikában forgalmazott „gyógyszernek látszó” termékeket. Azonban a fogyasztói tapasztalat, illetve a gyógyszerek egyéb termékekétől meg nem különböztethető patikai promóciós tevékenysége a gyógyszertár és a gyógyszerészi hivatás bizalmi tőkéjét kezdheti ki és ez a folyamat a gyógyszerekkel szembeni bizalom alakulására is negatívan hathat. Ezt az egészségpolitikai és gyógyszerész-szakmai kockázatot vállalni nem lehetett. A patika egészségügyi feladatainak bővítése és a marketing szabályozás megváltoztatása megteremtheti a lehetőséget a fenti kockázatok mérséklésére és a betegorientált gyógyszertári gyakorlat erősítésére.

 

III.

A feladatokról

 

A gyógyszertár egészségügyi feladatainak kiterjesztése két további problémára is ráirányítja a figyelmet.

 

Bizonyára sokan értesültek arról, hogy a Szegedi Tudományegyetem Farmakognóziai Intézetében tavaly tavasszal végzett vizsgálatok során számos potenciazavarra ajánlott étrend-kiegészítőben nagy mennyiségű tiltott hatóanyagot találtak. A gyógyszerhatóság által később publikált adatok pedig arra engednek következtetni, hogy más típusú étrend-kiegészítők és egyéb termékek esetében is reális esélye van annak, hogy hamisított vagy nem megfelelő minőségű termékek kerülnek forgalmazásra. Mivel sem a hatályos szabályozás, sem a hatósági gyakorlat nem biztosítja, hogy a gyógyszertárban csak deklarált összetételű és minőségű étrend-kiegészítők kerülhessenek forgalmazásra, garanciális elemek kialakítása szükséges ahhoz, hogy a gyógyszertárak a betegeik bizalmát ne kockáztassák bizonytalan összetételű és minőségű termékek forgalmazásával. Ez nem csupán a várt jogszabályi korrekciókat feltételezi, hanem a „gyógyszertári minőség” garantálására, a gyógyszertári forgalmazásban érdekelt gyártók és a gyógyszerészek új típusú együttműködését is igényli.

 

Az egyéb termékek „helyes alkalmazásra vonatkozó teljes körű tájékoztatással” történő patikai kiszolgáltatásához a szükséges és valid információkkal a gyógyszertáraknak rendelkezniük kell. Nem biztos azonban, hogy ez ma így van. Az információk sokszor hiányosak és nem egy esetben megalapozatlan reklámozás és követhetetlenül változó összetétel is nehezíti az expediáló szakember munkáját. A gyógyszertáraknak az étrend-kiegészítőkkel kapcsolatban legalább az alábbi információkkal kell rendelkezniük:

-          a termék előállítója / forgalmazója,

-          a termék származási országa,

-          a termék notifikációs lajstromszáma,

-          a termék OÉTI minősítése (zöld pipa),

-          a termék OÉTI notifikációs eljáráshoz megadott összetétele

• az összetevők taxatív felsorolásával és mennyiségük megadásával,
• növényi összetevők esetén a növény elfogadott magyar és latin nevével, a növényi rész megjelölésével,
• kivonatok, koncentrátumok esetén a kivonószer és a kivonási arány megadásával,

-          a termék egy csomagolási egységének mennyisége,

-          a forgalmazó által megadott adagolási ajánlás,

-          az alkalmazásra vonatkozó információk, beleértve az ajánlásokat, figyelmeztetéseket és kockázatokat (pl. kölcsönhatások) is.

 

A Magyar Gyógyszerészi Kamara erre irányuló kérését hónapokkal ezelőtt eljuttatta az illetékes hatósághoz. Ezért remélhető, hogy az új egészségügyi feladatok ellátásához szükséges valamennyi feltétel hamarosan a gyógyszertárak rendelkezésére áll és csak rajtunk múlik feladataink magas színvonalú ellátása.

 

Dr. Hankó Zoltán

 

Az írás a Pilulatrend 2011. januári számában jelent meg.

vissza