Már 2007 őszén, majd 2008 tavasszal kezdeményeztük, hogy

- a patikalétesítés szabályozása maradjon meg 2010 után is,
- az új patikák létesítésének feltétele valódi többletszolgáltatások teljesítése legyen,
- a személyi jogos gyógyszerész szakmai pozícióját menedzsment-jogokkal erősítsük,
- támasszunk gyakorlati időhöz kapcsolódó követelményeket a felelős vezetővel szemben,
- zárjuk ki (off-shore cégek) és korlátozzuk bizonyos szereplők (orvosok, gyógyszergyárak, nagykereskedők) tulajdonosi szerepvállalását és
- pontosítsuk a pontatlan előírásokat.

A történet bizonyára sokak számára részleteiben ismert: biztató tárgyalásokat, kamarai küldöttközgyűlésen, interjúkban, médiában elhangzott felső vezetői megerősítéseket követően, a kamarai kérésekkel kapcsolatos kormányzati tárgyalások először lelassultak, majd lefagytak. A nyilvánosság előtti tevékenység (sajtótájékoztatók, média-megjelenések, gyógyszerész-nagygyűlés, DM-kampány a patikákban) mellett a háttérben is intenzív lobbytevékenységet folytattunk (pl. miniszimpózium szervezésével, hivatalos és személyes kapcsolatokon keresztül). Ennek eredményeként a Fidesz-KDNP lényegében a teljes kamarai módosító csomag képviseletét felvállalta és parlamenti frakciójuk egészségpolitikai kabinetje(!) módosító indítványok formájában benyújtotta. Hasonlóképpen támogatta kezdeményezéseinket az MDF is. Az MSZP részéről vezető egészségpolitikusok egyéni módosító indítványként nyújtottak be a 2010-es határidő megváltoztatására, a patikalétesítéshez kapcsolódó többletfeltételek előírására és a személyi jogot megerősítő menedzsmentjogok biztosítására a kezdeményezéseinkkel egyező javaslatokat. Sajnos ezek a javaslatok az egészségügyi bizottság előtt elbuktak, formailag azért, mert „házszabály-ellenesnek” minősültek, valójában a politikai felső-vezetés támogatásának a hiánya miatt.

Az okokról sokan sokféleképpen nyilatkoztak a nagynyilvánosság előtt és szűkebb körben is. Tény, hogy az egészségügyi salátatörvény az adójogszabályokkal és a 2009. évi költségvetéssel egy időben került a parlament elé, ahol az ellenzéki pártok támogatására a kormány nem számíthatott. Tény, hogy az MSZP-nek az egészségügyi salátatörvény elfogadásához az SZDSZ támogatását meg kellett nyernie, ők viszont a gyógyszer-gazdaságossági törvény módosításával nem értenek egyet. Tény az is, hogy a bizottsági és a módosító javaslatokról lefolytatott plenáris szavazásokon az ellenzéki pártok mindvégig a gyógyszerészi szempontok figyelembe vételével szavaztak. Azonban az egészségügyi salátatörvény végszavazása során az MSZP politikusai mellett csak az SZDSZ-es és az MDF-es képviselők nyomták meg az igen gombot, akikre a kormánypárt az adótörvények és/vagy a költségvetés elfogadásakor is számíthatott. Most is beigazolódott tehát, hogy „a politika foglyai vagyunk”.

Bizakodásra adhat viszont okot, hogy a nagy pártok vezető egészségpolitikusai között a témáinkban mindvégig konstruktív együttműködés volt, sőt nem egyszer informális egyeztetésekre is vállalkoztak a megoldást keresve. Bizakodásra adhat okot, hogy az elmúlt hónapokban több párt egészségpolitikusaival ill. egészségpolitikai kabinetjével hosszú távú együttműködés lehetősége is körvonalazódott. Úgyszintén bizakodásra adhat okot, hogy a gyógyszer-gazdaságossági törvény módosítására irányuló kezdeményezéseink elbukása után a kamara vezetőinek alkalmuk volt meghatározó kormánypárti politikus ígéretét megszerezni arra, hogy néhány kritikus ponton a gyógyszer-gazdaságossági törvény módosítására 2009 első felében sor kerülhet.

Az elmúlt hónapokban egyéb változások is bekövetkeztek. A pénzpiaci, majd a gazdasági világválság nyomán egyre többen ismerik fel, hogy a neoliberális gazdaság- és társadalompolitika számos baj forrása. A „láthatatlan kéz” nem létezik és azok, akik korábban hallani sem akartak az állami szerepvállalásról, most a kormányokhoz fordulnak segítségért. Neves, világhírű, liberálisnak ismert politikusok fogalmaznak úgy, hogy a neoliberalizmus „megbukott”, mások a neoliberális világrend végéről beszélnek. Azt még nem lehet tudni, hogy mi lesz ezután, de nyilvánvalóan újra kell gondolni a jelenlegi piacszabályozási elveket és a gyakorlatot is. Ebben az újragondolásban megkerülhetetlen az egészségügy és benne a gyógyszerészet helye és szerepe.

Régóta várjuk, hogy az uniós bíróság az előtte fekvő gyógyszerpiaci szabályozással kapcsolatos ügyekben kialakítsa az álláspontját. Az első lépésre december közepén (egy nappal az egészségügyi salátatörvény végszavazását követően) sor került: a főtanácsosi előterjesztés megerősíti a patikapiacon a nemzeti szabályozás létjogosultságát és kifejti, hogy van közegészségügyi indoka a gyógyszertár-tulajdonlást korlátozó szabályoknak. Az előterjesztés ugyan még nem bírósági döntés, de megerősít bennünket nemcsak abban, hogy jó célokért küzdünk, hanem abban is, hogy ezek az uniós elvekkel nincsenek ellentétben.

A feladat tehát továbbra is adott.

Hankó Zoltán alelnök